Tóth Ágnes
Álom-bálon

Tóban álltam derékig,
lábam leért fenékig,
fejem felért az égig.
Holdsugárban lubickoltam,
csillaglánynak udvaroltam,
ajakáról csókot loptam.
Fényfonálon lengedeztünk,
felhők hátán kergetőztünk,
tónak tükrén keringőztünk.
Ezer tücsök ült a gáton,
hogy csak nekünk muzsikáljon,
ezen a szép álom-bálon.

Tóth Ágnes

Kék vers

Tenger-partján kék a város,
A sok ház is csupa kék,
Kék kenyeret süt a lisztből
Kemencéjében a pék.

Kék a kutya, kék a macska,
Sötétkék a kövezet,
Kék cipőmnek kék orrával
Rugdosok kék köveket.

Égszínkék a veréb szárnya,
Ibolyakék a szeme,
Indigókék hangszóróból
Felcsendül egy kék zene.

Olyan kék, akár a tinta,
Vagy a szilva, a kökény,
Mint amilyen anyukámon
A kék pettyes kis kötény.

- Kelj fel, Pisti! – mondja anya -
És kék hangon kelteget:
- Elaludtál, kék pacára
Ejtve buksi fejedet!

Piros vers

Csipkebogyónak
izzik az arca
bíbor a szőlő
piros az alma
dércsípte dombnak
vörös a halma
rőt hajú ősznek
szól ez a dal ma

Sárga vers

sárga a citrom
sárga a Nap
sárga a csibe
a kotló alatt
napraforgókon
sárga kalap
búza aranylik
napfény alatt


Zöld vers

Zöld az erdő, zöld a mező
Smaragd zöld a fűszál
Zöld levélen egy víg tücsök
Muzsikálva kószál
Zölden él a remény benne
Azért olyan jó a kedve


Barna vers

A hugicám azt akarja
Legyen barna minden rajta
Barna haja, barna szeme
Olyan mint a vadgesztenye


Kék és Piros

A Kék festék meg a Piros
Összedugta kobakját
Elmentek világot látni,
Mert unták a palettát

Kézen fogva bandukoltak,
Csodálták a házakat
Élvezték a suhanó szélt,
Fűben a virágokat,

- Festhetünk mi festő nélkül -
Mondta Pirosnak a Kék
Felugrott a magasságba,
S így lett égszínkék az ég

Vérvörösre festette
A háztetőket a Piros
Később jelzőlámpába bújt,
Hogy ő legyen a tilos.

Azután a rétre mentek,
Hogy virágot fessenek,
De már volt kék, piros, sárga
És fehér is rengeteg.

- Nem látok lila virágot -
Mondta Pirosnak a Kék,
- Hogyha én most lila lennék,
Egy ibolyát festenék.

- Ha meg én lennék a lila -
Sóhajtott a Piros szín -
Lehetne a réten több száz
Lila szirmú kökörcsin.

S amíg ezen sopánkodtak,
Rájuk talált a festő,
Összekeverte a két színt,
S így lett lila a kettő.


Lila vers

Harmat cseppben fürdik
A szerény ibolya
Mellette öltözik
Az esti viola
Lila szoknya libben
a kökörcsin lányon
Abban fog táncolni
a pillangó bálon
Szivárvány hídján
Lila szín várja
Legyen a leglilább
Virág a párja



Fekete vers

Koromfekete a korom
Öreg kéményekben ég
Éjfekete éjszakákon
bársonyfekete az ég
hollófekete a holló
felszáll a tetőre
szárnyából egy tollat ejt
a fekete földre


Fehér vers

Fehér a lúd tolla
Hófehér a párna
Alabástrom fehér
Az angyalok szárnya
Tejfehér a tej
És hófehér a hó
Száguldunk a lejtőn
Hali-hali-hó


Szürke vers

Szürke a felhő
Borús az ég
Fészkére tart
Egy kicsi veréb
Hamuszín szárnya
Ólomszín árnya
Szürkén vetődik
A késő nyárra


Drapp vers

Teve fut a sivatagban
Trapp, trapp, trapp
Lába alatt a sok homok
Drapp, drapp, drapp
Mintha tejbe kávécseppet
Ej-te-nék
S benne úszna a sivatag S a te-vék.


Narancssárga vers

Festegetett Piroska
Színezgetett Sára
Piroskánál piros szín volt
Sárinál meg sárga
Meggyet pingált az egyik
Citromot a másik
De nem látta egyik sem,
Hogy egy dongó kényesen
Festékükbe mászik

Kóstolgatta a pirost
Megnyalta a sárgát
Rázogatta egyenként
A hat lába szárát

Egyik helyen piros lett
Másik helyen sárga
És így lett a kíváncsi légy
Végül narancssárga.


Rózsaszín vers

Megszomjazott Ildikó
Koktélt inni volna jó
A hűtőben kutakodott
Polcok közé furakodott
Talált is egy meggyszirupot
Nyitotta az üveg szörpöt
Megdöntötte, belehörpölt
Jaj, de tömény, jaj de édes
Ott egy csupor, mázas, fényes
Tejecske van a bögrében
Így kiáltott örömében
„Mind a kettőt szeretem
És most összekeverem”
Kóstolgatta, kortyolgatta
Oly finom volt, mind megitta
Elnyelte egy fél perc alatt
S bajusz nőtt az orra alatt
Mit gondoltok, milyen színű?
Hát persze, hogy rózsaszínű.


Bordó vers

Pince mélyén öreg hordó
Benne otellóbor, bordó
Sötétvörös, vígan csorgó
Jön a gazda, orra lógó
Gyomra korgó, kedve morgó
Kóstolgatja - ez a bor jó
Búbánatot rögvest oldó

Tóth Ágnes
TÉL

December

Nézd, milyen sok hópillangó
táncikál az éjben,
mintha csak az öröm fénye
szállna a sötétben.

Lesz belőlük hótakaró,
pihe-puha szőnyeg,
kertek alján hamarosan,
hóemberek nőnek.

Némelyikük varázs seprűt
szorongat kezében,
azon száll a házak fölé
holdvilágos éjen.

Hogyha szépnek találja a
mélyen alvó várost,
megemeli kalapját,
a rozsdás fülű lábost.


Holdudvar

Nagy udvara van a Holdnak,
Kertünkre hópelyhek hullnak.
Ha a házunk Holdon lenne,
Holdudvar is havas lenne,
Ott szánkázna sok kis csillag,
Amíg a Nap fel nem virrad.

Giling-galang

Karácsonyváró a tél
Fehér szárnyán szél zenél
Szól a csengő, fut a szánkó
Pihe-puha havat szántó

Le a völgybe a kis házba
Kalácsból font boldogságba
Oda, ahol szól a harang
Azt énekli: giling-galang

Hirdeti a szent ünnepet
A kis Jézus megszületett.
Este van s a gyertyafényben
Szeretetben, békességben

Kicsi házban engem várnak
Bekopogok, ajtót tárnak
Kalácsból font öröm vár rám
Angyal zenél arany hárfán
Odabent én, nagyi, papó
Kint meg vattacukor a hó