ÉDESAPÁM SZÜLŐHÁZÁNAK MEGMARADT GAZDASÁGI ÉPÜLETE BAKONYSZENTKIRÁLYON.      Sajnos már három éve annak, hogy Szülőfalumban jártam. Nem mentegetőzöm, hogy miért, de innen Gyuláról már nem olyan egyszerű a „Hazajárás” és ebbe beletartoznak a már megsokasodott, magam mögött hagyott esztendők is.

                FALUHELYEN ZÚGJANAK  CSAK HARANGOK…   Faluhelyen zúgjanak csak harangok, A kakasok is kukorékoljanak. Kutyák, ha úgy tetszik csak ugassatok, Ebbe beleszólni ne akarjanak.   Turisták, kik néha arra nyaralnak, A szokásjoghoz semmi közük nincsen. Akik pedig mégis kedvükbe járnak, Azoknak hagyományőrzésük sincsen.

              ELKEZDŐDÖTT AZ ÚJABB RETTEGTETÉS… Megint újra kötelező lesz félni?   Elkezdődött az újabb rettegtetés, Rövidesen jön a negyedik hullám. „Doki” mondja, október maszkviselés Újra. Covid ujjong, „megint lesz munkám!”   Bakondi a migránsokkal riogat, Pedig nem akar hozzánk jönni senki.

                  NEM SZERETEM, HA MAGYARSÁGOMAT…   Nem szeretem, ha Magyarságomat megkérdőjelezi valaki, Nem szeretem, ha a bélyegét rám ragasztja bármikor és bárki.

              „MASZKOT LE!” VÉGET ÉRT A MEGSZORÍTÁS…   „Maszkot le!” Véget ért a megszorítás, Füleink újra visszakonyulhatnak. Nagy melegben kisebb lesz az izzadás, Üzlet - vendéglátókban nem vegzálnak   Bennünket, ha nem tesszük fel a maszkot, „Védettségi igazolványt” sem kérnek. Felismerünk ismerőst és barátot, Eltűnnek oltott, nem oltott kétségek.