ÉDESAPÁM SZÜLŐHÁZÁNAK MEGMARADT GAZDASÁGI ÉPÜLETE BAKONYSZENTKIRÁLYON.
Sajnos már három éve annak, hogy Szülőfalumban jártam. Nem mentegetőzöm, hogy miért, de innen Gyuláról már nem olyan egyszerű a „Hazajárás” és ebbe beletartoznak a már megsokasodott, magam mögött hagyott esztendők is. Év elején új gazdája lett az én Szülőházamnak is, ahova már szintén nem tudok „Hazamenni.”
Most azonban egy kis rövid visszaemlékezéssel adózom a címben szereplő portának, hiszen annyi kellemes élmény fűz hozzá. Sajnos, ami megmaradt belőle, az a mellékelt fotón látható, ha közben le nem bontották azt az új gazdáik, mert azt már hosszú évekkel ezelőtt szintén eladták az örökösök, az unokatestvéreim.
Az a szerencsém, hogy ezt a megmaradt épületet még 2006 – ban lefotóztam, hogy mindenképpen archív anyagom is maradjon róla. Az épület végében lévő ajtó egy jó kis pincéhez vezetett le pár lépcsőfokkal. Majd egy másik történetben elmesélem, mikor a falun átvonuló orosz katonák közül az egyik, Édesanyámat lelökte a karján tartott bátyámmal, Gyulával együtt, amikor az még egy éves sem volt. A háttérben látszódik még egy kukoricagóré (A góré egy csöves takarmányok szárítására és tárolására szolgáló építmény, amely a Kárpát-medence kukoricatermelő vidékein mindenfelé megtalálható.) A két építmény között gyermek és ifjúkoromban még volt egy kisebb, ólszerű, üres helyiség, ahol különféle iratok voltak. Szerencsémre, mikor egyszer abban kutakodtam, megtaláltam Édesapámnak egy csomó kéziratos versét. Ugyanez történt, mikor a fotón látható és már régen lebontott családi ház padlásán is hasonló okok miatt nézegettem a régi iratokat. Mikor Édesapámnak megmutattam, ő is nagyon megörült neki, mert már régen elfeledkezett róluk. Annak idején, mikor átköltöztek az írásom elején említett házba, akkor mindent nem sikerült áthordani és szinte a feledés homályába került.
Szóval, ez a megmaradt házikó sok titok hordozója, mert a beszolgáltatások idején Édesapám és testvére Nagy Sándor Nagybátyám egy éjszaka ebbe a helyiségbe, amely istálló is volt egyben, elástak egy csomó gabonát a „rekvirálók” (hatósági lefoglalók) elől. A mai fiatalok talán már nem is nagyon tanulnak erről az időszakról az iskolában és nem tudják a szó jelentését. Persze aztán a veszély elmúltával, hosszú órákba telt, mikor visszaállították az eredeti állapotot, de azt is diszkréten, hogy még a szomszédságban se vegyék észre. Jó szomszédjaink voltak, de abban az időben soha nem lehetett tudni, hogy ki árulja be a másikat, legtöbbször alaptalan vádakkal.
Bakonyszentkirályon már nagyon kevés olyan régi ház van, amely még megőrizte a régvolt idők emlékét külsőleg. Vagy elbontották teljesen és újat építettek helyette, mert a mai viszonyoknak már nem nagyon felel meg az, ami akkor mg igen jól szolgálta sokszor több generáció együttélését. Édesapám Szülőháza is ilyen volt egykor és csak ez maradt meg belőle. Az emlékek nálam élénken élnek még ma is szerencsére, mert mindennap trenírozom magamat az írásaimmal is, hogy ne legyek olyan idős ember, aki mindent elfelejtett azokból az időkből. Szerencsére nálam ez a módszer bevált és örülök annak, ha valaki a helybeliek, vagy már máshova költözött személyek közül megerősít az emlékek felidézésében. Bakonyszentkirály olyan marad nekem halálomig, ahogyan megszerettem gyermekkoromtól kezdve.
Régi, már eléggé megviselt, kopottas fényképen még meg tudom mutatni a régi ház egy darabját az utcáról, a kaputól fényképezve. A hosszú folyosón volt egy szerszámoskamra, amelyben Apai Nagyapám féltve őrzött különféle szerszámai voltak elhelyezve. Mikor már Édesapámék külön házban laktak és kölcsönkérték valamelyiket, záros határidőn belül vissza kellett hozni a helyére, mert rendnek kellett lenni. Ennek a hosszabbítása volt a megmaradt épület. Közötte volt egy ajtó, amely egy falépcsőn át vezetett fel a padlásra.
Nagyapám sokszor megengedte, hogy felmehessek kutakodni a padlásra. Most, mikor ezt a megemlékezést pötyögtettem a számítógépembe, teljes valóságában látom az egész épületet egykori lakóival együtt és a könnyeim lassan elkezdenek potyogni, mert már mindannyian kint alusszák örök álmukat a csendes temetőben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 07. 24. Szombat Délelőtt 8:55
A régi fotó az írással együtt megtekinthető az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/posts/4632273376807269
