A KÖZSZOLGÁLATINAK CSÚFOLT LAKÁJMÉDIA… Választások előtti magyar szégyen.   A Közszolgálatinak csúfolt lakájmédia, Amely állandóan ellenzéket ócsárolja Immár tizenkét éven keresztül azt harsogva, Hogy Orbán vezér a magyarok újabb királya. Persze ez ilyenformán nincs is soha kimondva, De mi tudjuk, hogy átlátszó a király ruhája.

            EGY HÓNAPJA MÁR, HOGY  A FEGYVEREK DÖRÖGNEK… Ukrajnában mikor lesz már Béke?   Egy hónapja már, hogy a fegyverek dörögnek, Pedig azt hittem, ilyen soha nem történik Kétezerhuszonkettőben, hogy megölnek Ártatlan embereket. Gyűlölködve nézik A bombák hullását, rakéták, rombolását Az „Új Cár” katonái tőlünk nem oly messze. Városok, falvak romba döntve.

              MIKOR AZ ORGONA MEGSZÓLALT A TEMPLOMBAN BAKONYSZENTKIRÁLYON Gyermekkori számkirakó emlékeimből                Nagyon régi a történet, mikor még Általános Iskolába jártam. Ha azt vesszük, hogy már a hatvanhetedik évemben járok, akkor valóban nem a mai világba nyúlok vissza az emlékeim felidézésében.

                KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁN  MA SINCS ÖRÖM…   Költészet Világnapján ma sincs öröm, Hiszen háború dúl a szomszédunkban. Éppen ezért most én sem örömködöm, Pedig szép gondolatok kobakomban   Most is vannak legbelül kitörésre  Készen, de halkan, csendben meglapulnak. Szép szavak megteremtői csak csendre Figyeljetek, míg fegyverek halkulnak.

            SZÁZHETVENNÉGY ÉVVEL  EZELŐTT MEGTÖRTÉNT… Március 15. verses gondolataim.                                         Százhetvennégy évvel ezelőtt megtörtént,                                      Hogy az akkori Magyar Nemzet fiai Összefogtak nem is erőszakkal, önként Mert tudták azt, hogy nem szabad tovább várni.

                SZÍVEMET BOLDOGSÁG  JÁRTA ÁT TEGNAP… Köszönöm a Születésnapi Jókívánságokat.   Szívemet Boldogság járta át tegnap, Olyan sok köszöntőt küldtetek nekem. Ettől vidámabban telik majd a holnap, Holnapután a további életem.   Úgy érzem, hogy a nehézségek között Nekem sem szabad soha elcsüggedni.

  MIKOR MÁR HETVENNÉGY ÉVES AZ EMBER GYEREKE… Hogy szállnak az évek évtizedek.   Mikor már hetvennégy éves az ember gyereke, Én úgy Gondoltam, már semmitől nem kell félnie. Ami még hátravan, majd elleszek valahogyan, Élhetek tovább Szerelemben és Boldogságban, De aztán a tőszomszéd országban Ukrajnában Fegyverek dörögtek, bombák hulltak sokaságban.

           ÜK, DÉD, NAGYANYÁK, ÉDESANYÁK ÉS LEÁNYGYERMEKEK… Szomorúsággal Teli Nemzetközi Nőnapi Gondolataim.   Ük, Déd, Nagyanyák, Édesanyák és Leánygyermekek, Felszabadultan szeretnék ma örülni veletek De nem tudok, mert nem messze dörögnek a fegyverek Ukrajnában, ahol százával halnak meg emberek.

              JELENIDŐBEN HÁBORÚ  POKLÁBAN ÉLNI… Ukrajnában Testvéreink is ártatlanul halnak.   Jelenidőben háború poklában élni,  Szabadságról, nem ágyúdörgésről beszélni Hanem arról, hogy testvérnemzet gyilkolászik Béke helyett. Ártatlan ember hal meg, vérzik Rommá lőtt, bombázott városokban, falvakban, Nem gyönyörködhet már többé a napvilágban.

              NEM ISMERTEM HÁBORÚ POKLÁT,  CSAK ÉDESAPÁMTÓL… Ukrajnában dörögnek a fegyverek.