MÁR TIZENHAT ÉVVEL EZELŐTT  EGY PÉNTEKI NAPON… 1973. 06. 20 – 2006. 06. 30   Már tizenhat évvel ezelőtt egy Pénteki napon, Örökre lehunytad szemeid Kórházi ágyadon. Siettünk Hozzád, mikor megtudtuk készülsz elmenni, Gyógyíthatatlan betegségedtől megszabadulni.

             NÉGY HÓNAPJA DÖRÖGNEK  A FEGYVEREK… 2022. 02. 24 -   Négy hónapja dörögnek a fegyverek A szomszédunkban Ukrajnában bőszen. Kétezerhuszonkettőben emberek Gyilkolják most egymást olyan erősen,   Amelyre nem volt példa életemben Mert hittem, háború nem lesz soha már, Hisz kiadósan béke honolt régen: Repül végleg a Békegalamb madár.

  „ÓDA EURÓPA NEMZETEIHEZ” Kis – Kapcsándy Sándor Pápai Költő Barátomra Emlékezve 1944. 04. 13 – 2014. 06.24   SANYIKÁM! DRÁGA BARÁTOM!       Örökre elmentél, pedig még milyen sok megírandó Szonett és egyéb versforma ötlete lapult abban a képzeletbeli tarsolyban, amit mindig magadnál hordtál még nagy betegen is.

                NEGYVENKILENC ÉVES LENNÉL MÓNIKÁM… 2006. 06. 20 – án már csak 10 nap volt hátra az életedből.   Negyvenkilenc éves lennél Mónikám: Tizenhat éve kísértünk Kórházba Utolsó utadra Tündérszép Rózsám, Tudva azt, hogy készülsz már a halálra.   Sírt a lelkünk, hisz te optimista voltál, Mert Te szerettél volna meggyógyulni.

                APÁK NAPJÁN AKKOR IS JÓL ÉRZEM MAGAM…   Apák Napján akkor is jól érzem magam, Ha csak magam veregethetem a vállam, Pedig Édesapám sincsen már közöttünk, Akivel sokat és sokszor beszélgettünk. Apa, Nagy és Dédnagyapa vagyok immár, Aki felett az idő is lassan eljár, Mert hetvenötödik évemet taposom, De az emlékeimet le nem tagadom.

  ARADON A VÉRTANÚK ELŐTT… Lehajtott fővel tisztelegtem a Hősök Emlékének   Aradon a Vértanúk Előtt álltam Meghatottan és nagyon szomorúan. Emlékművüknél most először jártam,  Gondolatban ott voltam a csatákban,   Ahol Együtt harcoltam Velük bátran, Több nemzet fiaival a Hazánkért.

              VAJON MA A SZENTLÉLEK KIÁRADNA… Pünkösd Vasárnapi Gondolataim.   Vajon ma a Szentlélek kiáradna Újra, látva mi történik a földön? Vajon a fejét bőszen meg – megrázva Elszelelne villámsebesen rögtön,   Hiszen az Emberiségnek nagy része Már igen nagyon összekuszálódva Nem nagyon törekszik ma Békességre, Mert most nagyon össze van zavarodva.

                   HUSZONNÉGY ÉVE MÁR, HOGY ELMENTÉL ÉDESAPÁM… Bakonyszentkirály. 1914. 09. 03 – Bakonyszentkirály.1998. 06. 04   Huszonnégy éve már, hogy elmentél Édesapám, Bárcsak csacsogó ajkaid újra csodálhatnám, Mikor órákon át meséltél gyermekkorodról, Vagy tartalékos katonaként Doni harcokról.

                NEM CSAK HÚSZÉVESEKÉ VOLT A VILÁG…   Nem csak húszéveseké volt a világ Egykor régen, zsenge ifjúkoromban, Hiszen meglett Hölgyeknek a szép virág Mellé hajóhinta járt a Búcsúkban.   Bő szoknyájukat is fellebbentette A légáramlat és a legényeknek A szemét ugyanúgy égre vetette A látvány, nem hittek már a meséknek.