MÁR TIZENHAT ÉVVEL EZELŐTT
EGY PÉNTEKI NAPON…
1973. 06. 20 – 2006. 06. 30
Már tizenhat évvel ezelőtt egy Pénteki napon,
Örökre lehunytad szemeid Kórházi ágyadon.
Siettünk Hozzád, mikor megtudtuk készülsz elmenni,
Gyógyíthatatlan betegségedtől megszabadulni.
Mikor megérkeztünk Hozzád, mintha szépen aludnál,
Fektedben néha mintha hunyt szemekkel mosolyognál
Felénk, pedig akkor félúton voltál földi élet,
Valamint az „Odaát” közt kerested már a létet.
Néha már úgy látszott, hogy kisimult a szép arcocskád,
Angyalok seregestől közelítenek Tehozzád.
Egy utolsó sóhajtásoddal még nekünk üzentél,
Aztán csendesen „Odaátra” Örökre Elmentél.
Csak harminchárom esztendőt, Krisztusi kort élhettél,
Két szép gyermeked nevelésében részt nem vehettél,
Hiszen gyógyíthatatlan betegséged nem engedte,
Hogy Meglásd, Bettike, Dávid milyen sokra vihette.
Örök fájdalmam marad míg csak tart földi életem,
Mert gyermek elveszítése korán, igaz gyötrelem.
Mónikám, Istenünktől harminchárom évet kaptál,
De szívem rejtekébe bezárva ottmaradhattál.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) Örökre Gyászoló Édesapa
Gyula. 2022. 06. 30. Csütörtök Délelőtt 9:55
