THAN KÁROLY

(1834-1908)

1834. december 2-án született Óbecsén. Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban ahol előbb lövész, majd később tűzmester beosztást látott el Bem seregében. A fegyverletétel után gyógyszerész-gyakornok volt. 1855-tõl kezdve a bécsi egyetemen tanult, 1858-ban avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Wurtz laboratóriumában dolgozott. Amikor 1860-ban a pesti egyetemen magyar oktatási nyelvre tértek át, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre az állásnak egyik alapfeltétele volt a kiváló magyar nyelv tudás, addig ugyanis a pesti egyetemen is németül folyt az oktatás. Ettől kezdve közel fél évszázadon keresztül vezető egyénisége volt a magyar kémiai életnek, egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte.

Tanítványaiból lettek a későbbi professzorok, a rohamosan fejlődő magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is működő kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezőképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.

Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérőoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot. Jóval Arrenius előtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a későbbi ionoknak pontosan megfelelő csoportosításban adják meg. Õ javasolta, hogy a gázok normál térfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 oC-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet Ő 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes főműve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékű.

Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestis veszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította.

Munkái:

Első dolgozatai A platincián-etilről és A rumicinről (1858, Bécs)

A propilén elnyelési együtthatója

A jód-etilén hatása a cinkre (Heidelberg)

A vegyelemek paránysúlyáról (1861, MTA)

A szalmiák szabályellenes gőzéről (1863)

Az ásványvizek elemzésének összeállításáról (1864)

Az anyag benső szerkezetéről (1864)

Az ozonképződésről gyors égéseknél (1866)

A szénélegkénegről (1867)

A vegyértékek törvényéről (1873)

Vegyerélytani vizsgálatok (1877 és 1880)

A gazometrikus módszerek kibővítéséről (1885)

A volumetrikus normál oldatok készítéséről (1888 és 1889)

A molekulasúlyok térfogatának egységéről (1888)

Az ásványvizeknek kémiai konstituciójáról és összehasonlításáról (1890) stb.

Kitüntetései, elismerések:

Királyi tanácsos (1872)

III. oszt. Vaskorona-rend (1873)

Pro litteris et artibus rendjel (1890)

A főrendiház örökös tagja (1895)

A pesti egyetem tiszteletbeli doktora

Óbecse város díszpolgára