Ránézek, és két dolog jut eszembe. Az egyik Wajda filmje vagy inkább remekműve: Tájkép csata után. A másik jóval szimplább: a festészet egyik népszerű műfaja, a csendélet. Csata volt, és amikor a fotós elkattintotta a gépét, alighanem beállt a csend.
Életének 96. évében elhunyt Pál István, az utolsó magyar dudás- adta hírül a Folkrádió. A pásztorcsaládból származott zenész énekes is volt és furulyán is játszott, ő volt az utolsó tagja annak a pásztornemzedéknek, amely a dudát és a furulyát még mint a pásztorélet természetes tartozékait örökölte elődeitől.
A péntek este meggyilkolt ellenzéki politikus és párttársai eredetileg mára terveztek volna egy tüntetést az ukrajnai háború és Putyinák gazdaságpolitikája ellen, de a tragédiát követően a sokak által politikai gyilkosságnak tartott merénylet elleni tüntetéssé alakult a rendezvény.
Javarészt rablott volt a náci arany, mint azt a független svájci vizsgálóbizottság utóbb megállapította, hiszen részben Európa – túlnyomórészt zsidó – polgáraitól, részben az elfoglalt, megszállt országok bankjaiból származott. Aranyat értek a rablott drágakövek, műtárgyak is, ám a többmilliárdos kincs jelentős része a háború befejeztével eltűnt; máig kutatnak utána. Igaz, jól értesült kincskeresőknek, nemkülönben az NDK titkosszolgáinak sikerült egyet s mást megtalálniuk.
„És azt is mondta a török, hogy a parlamenti demokrácia nem alkalmas egy ország kormányzására. Egy bölcs vezér kell, és a sok hülye terméketlen vitát el lehet vermelni.”
