Kraz 255B V8 2014. január 5., 17:19

 Pályafutásom utolsó szakaszában, Erdélyben, bizonyos körülményektől kényszerítve, melyekre itt nem szeretnék kitérni, visszamentem ahhoz a céghez, amelyik a nehéz gépek szállításával foglalkozott. Nem volt idegen számomra a munkakörülmény, bár romlott a szakállomány abból a tekintetből, hogy nőtt a fegyelmezetlenség.Pedig, itt nem volt ajánlatos meggondolatlankodni, mert a vas nem érzékel, és könnyen oda csípi a fülét az elkövetőnek.

   Időközben fejlődtek a vontatók technikai szempontból is. Egy Kraz 255 kaptam, ami egy rendkívüli jó tulajdonságokkal rendelkező jármű volt. Véleményem szerint az amerikai Studebakeről volt másolva, de az oroszok is, bele tették az anyagot, így nem sok baj volt vele.

  Egy 8 hengeres V motor adta az erőt hozzá, mint a nevében is látható 255 ló erejével.

Nagy terep gumikkal ellátva, melynek a guminyomását a fülkéből lehetett szabályozni, ez által nagyobb tapadási felületet biztosítva a járműnek. Külön kardán hajtotta meg a három tengelyt, valamint differenciálzárak a hátsó tengelyeken. Nem volt olyan terep ahol elakadhatott volna. A trailert úgy húzta ki a mocsárból, rajta a 24t buldózerrel, hogy a trailer kerekei nem is forogtak a rárakódott sártól. Nálunk, ki is volt használva becsületesen. A motor fordulatszabályzóját beállítva, akár a 80-90 km/h is haladhatunk vele. Ez azért nem volt ajánlatos, de sokat segített a lassúbb járművek előzésénél (szekér, traktor stb.) meg az utazó sebesség is számított hosszabb távokon. Amit, még pluszként említhetnék, volt rajta egy olyan erős csörlő,amelyik a 40t könnyedén megmozgatta. Rajta egy 24-es kábel, melynek 120t szakítószilárdsága. Ezt is el tudta szakítani, s akkor, mint az ostor, egy embert is kettévágott.

  Sajnos volt rá példa, a vállalatnál.

 

     Megalkuvásból baleset!

 

Mint említettem, a gépkezelők elég felületesen álltak e munkához. Részben, mert idegen volt számukra, részben, mert babonás félelemmel tekintetek e rájuk bízott monstrumokra. Hallottam olyan megjegyzést, hogy„rosszindulatú a buldózer” (?) és ezért van a baj vele! (mert, ledobta a lánctalpat,/nem volt megfeszítve/ vagy nem akart beindulni /mert, levegős volta rendszer, ha elfelejtett megtankolni (?)/ Egyszóval, ettől volt „rosszindulatú”! Ezek az emberek a földművelésből, pásztorkodásból,szénégetésből voltak tovább képezve egy 3 hónapos kurzuson, majd kirakták őket egyedül, egy elhagyatott kietlen vidékre azzal az ismeretlen vasdarabbal, ami általában önállósította magát, és vagy ment vagy, nem. Mikor, fel kellett mászni a trailere, először imádkoztak, ha nem győztem kivárni, akkor felszálltam magam ( egy százasért) persze, nem mind ilyen volt, mert a gyakorlottabbakkal nem volt gond.

    Egy adott alkalommal, a központi műhelyünktől alig 5 km volt egy buldózer, amit be kellett hozni.Mikor érte megyek, egy szlovák eredetű román gyereket találok, aki természetesen nem tudta beindítani a szerkezetet.

   A román meg a szlovák külön-külön is veszélyforrás, hát még így együttesen.?!

Benzinje sem volt ( egy 250ccm kis benzinmotorral,indították a diesel motorját a buldózernek) ezért, egy gané dombra állt vele,hogy onnan legurulva majd begyullad. ( szokás volt ez, és jó motorral sikerülni is szokott! – ez volt a kurbli domb!) Ez esetben, viszont nem működött, ezért is kellett a műhelybe vinni. Leakasztottam és elébe kötöttem a vontatót. Így, körbe húztam egy néhányszor és sikerült beindítani. Viszont, mert motorikusan volt probléma vele, alapjáraton megállt, nagyobb fordulaton meg hajlamos volt olajra kapni. ( az olajteknőben felvert olaját égeti, egyre nagyobb fordulaton,míg szét nem veri a blokkot)

  Míg bajlódtam a buldózerrel, a mitfárerem meg a buldózeres, szerét ejtették egy kis pálinkázásnak, amúgy éhgyomorra, ami meg is látszott már rajtuk. Elvettem a piát, és leteremtettem őket, mert nem szeretek részegekkel dolgozni. Végül is abban egyeztünk meg, hogy a gépkezelő a buldózeren marad, szabályozva a motorfordulatát, míg be nem érünk a műhelybe. Ugyan is veszélyes lett volna a traileről lehúzni a házak között. Felmásztam a platóra a géppel és mondtam a kisegítőmnek, hogy rögzítse a lánctalpakat, én meg az elektromos csatlakozást valamint a fék csatlakozást tettem a helyére. Mikor minden kész volt,elindultunk. A terep, kissé dőlt volt baloldalra, de ez nem jelentet gondot ekkora súlynál.

   Már, haladtunk vagy egy km, mikor tükörbe nézve látom, hogy a buldózer fejjel lefele a trailer mellé landol. Azonnal megállok, s rohanok a fülkéhez, melyben ott volt a gépkezelő. Már, lelki szemeim előtt láttam, hogy melyik börtönben fognak elszállásolni!

   Az illetőnek semmi baja nem eset, azon kívül, hogy a levegő szűrő odacsípte egyik lábának a középső úját. Nem bírta megvárni, míg egy feszítő vasat hozok, hanem kitépte a lábát, ott hagyva a lába úját, és kimászott. Ekkor vettem észre, hogy pocsolya részeg! Bacchus vigyázott rá! Ugyan is a buldózerben, volt eldugva még egy üveg vodkája és azt mind megitta. Piásan nem tudván gondolkodni, megemelte a tolólapot, ami közel 4,5 tonnájával megváltoztatta a súlypontját a rakománynak és a kevés dűlés szög is hozzásegítette a lecsúszáshoz a traileről. Ezt tetézte még az is, hogy a fél kába mitfárerem, csak az egyik oldalon rögzítette a lánctalpakat,így nem tudott „csak” lecsúszni, hanem fel is borult.

   A munkavédelmi  szabályok előírták, hogy a rakományt rögzítve, álló motorral, és személyzet nélkül szállíthatók. Én tudatában is voltam ennek, és annak is, hogy személyes a felelősségem, a rakomány szállítását illetően.

   Nem tudom, mi késztette rá e két lököttet, hogy gyerekes dacból bebizonyítsák ravaszságukat velem szemben, és jól berúgjanak tiltakozásom ellenére.

  A részeget, valahogy sikerült begyömöszölnöm a vontató fülkéjében, s leakasztva a trailert, egyenesen a központi kórházba vittem, nem törődve semmilyen forgalmi szabállyal, tilossal vagy tiltó táblával. A kórházban, mikor meglátták, hogy milyen állapotban van és mennyire bűzlik,mert a gumicsizma a lábukra rohadt, csak akkor mostak lábat, ha magasabb volt a vízszint a száránál. Azt, meg igyekeztek elkerülni! Egyszóval, elzavartak egy területileg, városon kívüli kórházba vele.

   Engem a munkavédelmiek pénzbírságra büntettek, mert azért, ők is ismerték a lehetőségeket,de nem tudomásul venni, nem lehetett.

 A buldózert, amúgy is a műhelynek szánták és meg is javították a főnököm jóvoltából.

 A mitfárerem, azonnal lecseréltem egy fiatal gyerekre, aki komolyabb volt, mint ő, mint akitől, kétgyerekes család várta a megélhetés biztonságát. Ügyes kezű gyerek volt, de elégé jellemtelen. Jómagam is tanultam az esetből, hogy a vassal nem érdemes szórakozni, mert nem érti a viccet! A továbbiakban, sem felületeskedtem el az ellenőrzést e téren, és balesetmentesen úsztam meg a pályafutásom hátra lévő részét.

 Azonban, ehhez szükségeltetik egy nagy adag szerencse is a szaktudás mellé.

Összességében meg vagyok elégedve magammal, és mások sem panaszkodtak!

 

   

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. február 19. Szerkesztette: Sztankovics István
Nézettség: 278


   


Tetszik