péntek, 2012. július 13. 13:52
Gyermekkorom.
Nekem nagyon szép gyeremkkorom volt! A belényesi hegyek között, laktam Anyámmal, aki szakácsnőként dolgozott a fakitermelésen. Egy keskeny nyomtávú kisvasúttal tartottuk a kapcsolatot a külvilággal, azt is csak havonta egyszer, mikor nélkülözhetetlen dolgokért mentünk le Fenesre. (só, cukor, fűszerek, ruhanemű) Nagyszerű kaland volt! A drezinával (pályakocsi) ereszkedtünk le a völgybe és a kisgőzös hozott vissza bennünket.
Mind ez azért történt, mert paralízis járvány volt abban az időben, ami igen csak szedte a gyerekáldozatait, ha nem rejtették el előle az óvandó gyerekeket, közöttük jómagamat is.
Én ezt akkor fel sem fogtam, nem hogy, törődtem volna vele.
.Az elzártságért cserébe, viszont megkaptam minden gyönyörűséget, amit a természet adhatott.
A szikla szurdokok, melyek tele voltak virággal, a vadállatok, akik személyes ismerőseim lettek, valamint a favágó munkások, akik rajtam élték ki családjuk hiányát, akiket csak havonta egyszer, ha láttak. Szeretetben nem volt hiány!
Itt kaptam az első nyílpuskámat, amivel akár vadászhattam is volna, de nem volt mire, mert mint említém miden állat ismerős volt. Így aztán, lapulevelekre lőttem célba vagy a szemétdombon károgó varjakra. Rájuk is csak azért, mert nem tisztelték elégé személyemet és még az édes málét is kilopták a kezemből, ha nem figyeltem oda.
Egy sziklafal alatti tisztáson építették fel azt a rönkházat, amelyikben laktunk és egyben ez alatt a tető alatt volt az ebédlő is.
Télen ritkábban találkoztunk emberrel, csak az erdész jött fel néha egy kis hiányzó élelem kiegészítőt hozni, meg a munkáját végezni, erdőkerülést!
Hagyott ott nekünk egy vadászpuskát is töltényekkel, hogy ha a farkasok nagyon vitatkoznának a konyhai hulladékon, legyen mivel elriasztani őket.
Nekem is megmutatta, hogyan kell használni, mert jobb, ha tudom, mint ha meglepetés ér vele kapcsolatban. Kb.5 – 6 éves lehettem ebben az időben!
Egy csendes délután Anyukám lepihent, de ott akkor hamar szürkült az ég, és sötétedni kezdett. Hallom ám, hogy a farkasok rendetlenkednek és egyre zajosabbak, mondom, még felköltik Anyut! Na majd adok én nektek, piszok ordasok, hát nem tudtok csendben vacsorázni?! Veszem a puskát, hozzá a dugókat, kidugom az ajtón, és mindkét ravaszt meghúzom! Én az asztal alatt landoltam, a farkasok szívbajt kaptak, Anyukám meg akkor őszült meg teljesen. De! a farkasok, mégsem ébresztették fel! Nagy megelégedettségemre! Ekkor értettem meg azt is, hogy milyen is az a "rugós puska" amiért én annyit követelőztem a vásárokban. Tapasztalataim után a csúzlival is beértem.
Nekem nagyon szép gyeremkkorom volt! A belényesi hegyek között, laktam Anyámmal, aki szakácsnőként dolgozott a fakitermelésen. Egy keskeny nyomtávú kisvasúttal tartottuk a kapcsolatot a külvilággal, azt is csak havonta egyszer, mikor nélkülözhetetlen dolgokért mentünk le Fenesre. (só, cukor, fűszerek, ruhanemű) Nagyszerű kaland volt! A drezinával (pályakocsi) ereszkedtünk le a völgybe és a kisgőzös hozott vissza bennünket.
Mind ez azért történt, mert paralízis járvány volt abban az időben, ami igen csak szedte a gyerekáldozatait, ha nem rejtették el előle az óvandó gyerekeket, közöttük jómagamat is.
Én ezt akkor fel sem fogtam, nem hogy, törődtem volna vele.
.Az elzártságért cserébe, viszont megkaptam minden gyönyörűséget, amit a természet adhatott.
A szikla szurdokok, melyek tele voltak virággal, a vadállatok, akik személyes ismerőseim lettek, valamint a favágó munkások, akik rajtam élték ki családjuk hiányát, akiket csak havonta egyszer, ha láttak. Szeretetben nem volt hiány!
Itt kaptam az első nyílpuskámat, amivel akár vadászhattam is volna, de nem volt mire, mert mint említém miden állat ismerős volt. Így aztán, lapulevelekre lőttem célba vagy a szemétdombon károgó varjakra. Rájuk is csak azért, mert nem tisztelték elégé személyemet és még az édes málét is kilopták a kezemből, ha nem figyeltem oda.
Egy sziklafal alatti tisztáson építették fel azt a rönkházat, amelyikben laktunk és egyben ez alatt a tető alatt volt az ebédlő is.
Télen ritkábban találkoztunk emberrel, csak az erdész jött fel néha egy kis hiányzó élelem kiegészítőt hozni, meg a munkáját végezni, erdőkerülést!
Hagyott ott nekünk egy vadászpuskát is töltényekkel, hogy ha a farkasok nagyon vitatkoznának a konyhai hulladékon, legyen mivel elriasztani őket.
Nekem is megmutatta, hogyan kell használni, mert jobb, ha tudom, mint ha meglepetés ér vele kapcsolatban. Kb.5 – 6 éves lehettem ebben az időben!
Egy csendes délután Anyukám lepihent, de ott akkor hamar szürkült az ég, és sötétedni kezdett. Hallom ám, hogy a farkasok rendetlenkednek és egyre zajosabbak, mondom, még felköltik Anyut! Na majd adok én nektek, piszok ordasok, hát nem tudtok csendben vacsorázni?! Veszem a puskát, hozzá a dugókat, kidugom az ajtón, és mindkét ravaszt meghúzom! Én az asztal alatt landoltam, a farkasok szívbajt kaptak, Anyukám meg akkor őszült meg teljesen. De! a farkasok, mégsem ébresztették fel! Nagy megelégedettségemre! Ekkor értettem meg azt is, hogy milyen is az a "rugós puska" amiért én annyit követelőztem a vásárokban. Tapasztalataim után a csúzlival is beértem.
