KÖZ(LES)ELKEDÉS
Én és a villamosok atyja.
Tramva Ion közle(sel)kedésügyi miniszter szigorúan nézett rám villamosa ablakából.
Szálljon csak fel -szólt fogcsikorgatva és vegye jól szemügyre ezt a villamost. Győződjön meg róla a saját szemével, hogy ez a jármű igenis létezik! Nyáron légkondicionált, télen fűthető és sűrűn közlekedik. . . benne a takarítónő! Azonkívül mokettás, pazar megvilágítású és amelyik szerelvénynek magasan van az ajtaja, oda mozgólépcső vezet.
Máris megragadott egy marcona ellenőr és egy szempillantás alatt bent voltam az utastérben. Kellemes illat és meleg fogadott. Halk zene szólt, kényelmes plüssfotelek vettek körül. A vezetőfülkében bárpult, könnyező pálma, telefon, mikrofon…
- Álmodom – hebegtem, hiszen ez. . .ez . . .
Vágyai villamosa. Ismerje el, hogy létezik. De maga azokban a kurta farkú átkozott cikkeiben mégis pocskondiázza a villamosainkat. Járgányoknak, muzeális ócskavasaknak és zörgő konzervdobozoknak nevezi őket. Hetet-havat, huzatot, szotyolahéjat, kéregetőket, bűzt és beázó tetőt, ájult utasokat, no meg töredezett széktámlákat hazudozik össze, hogy engem lejárasson az utazóközönség előtt!
- Honnan tudja, hogy én vagyok? - kérdeztem meglepetten,
- Honnan, honnan, Csak magára kell nézni. Maga sáros, ázott, a kabátgombjai le vannak szakadva, a haja tele van köpködve szotyola héjjal, a szeme huzattól dagadt, a foga közt egy lejárt villamosjegy, a nyakában lóg a kengyelhúzó kötél, a hátán meg egy alélt nénike csüng. Arról már nem is beszélek, hogy a kezében a legjobb széktámlánk letört darabját szorongatja. Ezek mind bizonyítékok arra, hogy maga egy minden hájjal megkent hazudozó utasbérenc, az ellenem irányuló cikkeiért lefizetett libatollforgató, azaz tollforgató liba! Megérdemelné, hogy mind a tíz ujját átlikasszam, de a perforáló nem működik. Ezért büntetésből maga és az a sok mamlasz olvasó, aki elhiszi a közle(sel)kedési cikkei valóságát, ezentúl büntetésből csakis azokon a villamosokon közlekedhet, amiről írt. Még pedig tripla áron!
Tripla Áron... Ezt a pasast mintha már ismerném valahonnan, zsongta zsibbadtan az agyam, miközben Tramva Ion egyetlen gombnyomására a marcona ellenőr lependerített vágyaim villamosáról . Röptömben még láttam, hogy a pálma meghatottan könnyezik. Ez megvigasztalt. Lám, mégis van egy együtt érző lény a Közle(sel)kedésügyi Minisztérium vezetőfülkéjében.
