Tóth Ágnes

ESZEM ÁGA

Eszem ágán ül két holló,
csőrükben egy rozsdás olló.
Lenyisszantják eszem ágát,
keresik az eszem árát.
Eszem ára törékeny kincs.
Nekem eszem ágában sincs
eszem ágában tartani,
két hollónak odaadni.


KÉT MADÁR

Fényes sínen ugrándozva
két kis veréb pillog.
Közeledik a villamos,
fényszikrája villog.
Összesúg a két madár:
- Megállóban, ha megáll,
felszállhatnánk ugyebár.
- De nincs jegyünk, nem mehetünk,
Jaj, de kár!
Jaj, de kár!
Még ránk fogná az ellenőr,
hogy ez itt két jómadár,
hogy ez itt két jómadár.


TYÚK ÉSZ

Van egy fehér tyúkom,
kendermagot enne.
Azt kotyogja, szeretné,
ha kendermagos lenne.

Tóth Ágnes
Diákgondok

Füzetem

Ha kinyitom a füzetem
szamárfület mutat nekem.
Itt is foltos, ott is foltos,
a fedele igen rongyos.
Már többen is mondták nekem,
hasonlít rám a füzetem.

Matek

Jaj a számtan, meg a halmaz,
Szent Habakukk most oltalmazz,
mert a szorzást nem ismerem,
megoldani nem is merem.
S ha a zárójelt kinyitom,
előjön az összes bajom:
hascsikarás, viszketegség,
ágynak dönt a sok betegség.


Földrajz

A földrajz a kedvenc tárgyam.
Elhajózni minden vágyam.
Tengerek és óceánok,
oly kíváncsi vagyok rátok.
Órán el-el kalandozom,
Afrikáról álmodozom,
nem felelek semmi áron,
túl vagyok a láthatáron.


Nyelvtan

Sajnos a nyelvtant sem bírom,
a lyukat is jével írom,
két tével a tárgy esetet,
hogy dolgomban biztos legyek.
Itt-ott elhagyom a vesszőt,
Ha nem egyet, akkor kettőt.
Becsapom az ékezetet,
rövid helyett, hosszút teszek.
Így a szavak fejre állnak,
s nem csoda, ha megtréfálnak.


Elírt ékezetek

Nagyanyóról, így ír Feri:
Öreg fejét ősz háj fedi.
Cipőt süt a kemencében,
s mikor körmös lesz a kemény,
ragyogóra kipucolja,
egy szép keményseprő legény.
Később nagyi déli álma,
Ágyba pottyant deli alma,
s hogy olvassa, nevettében
zizeg alatta a szalma.
Decemberben, ha hő hullna
a hófelhős magas égből,
egy elírt ékezet miatt,
nyár lenne a fagyos télből.

Bámulom kicsit a falat

Órákon én nem figyelek.
Rágógumit cserélgetek
Bélyegre meg képeslapra.
Tankot rajzolok a padra.
Bámulom kicsit a falat,
Így az idő jobban halad.


Tilalom, tilalom

Jaj a világ de rám szakadt,
Ezt sem szabad, azt sem szabad.
Az életem csupa tilos,
nem mehetek át ha piros,
nem játszhatok tűzzel vízzel,
nem ehetek piszkos kézzel,
tilos kést meg ollót fognom,
kóbor kutyát hazahoznom,
tévét sem nézhetek este,
s ha a húgom, a kis beste,
nyelvet ölt rám, s jól belém mar,
meg kell bocsátanom hamar.
Szomszédék is tiltják nekem,
hogy a kedvem hangos legyen,
házunk előtt ne labdázzam
hangosan ne hahótázzam.
Ha már ezt sem szabad nekem,
batyut kötök, s vállra veszem,
és szívem, ha meg is szakad,
elmegyek, hol mindent szabad.

Tóth Ágnes
Mi legyek a maszkabálon?

Mi legyek a maszka bálon?
Valóság legyek vagy álom?
Vagy a négy évszakból tavasz?
Hófehér tél amint havaz?

Lehetnék ősz, lehetnék nyár
Békakirály ki csókra vár
Törpe, tündér, bősz óriás
Büszke kakas, vén Tóbiás

Döbrögi, nagy kerek hassal
Csoki torta, tejszínhabbal,
Ordas farkas, ősz nagymama,
Piros orrú Jancsi baba.

Két zsemle közt szendvics ember
Kalóz, doktor, vagy pékmester
Gonosz sárkány három fejjel
Robotzsaru, hős Pókember

Nagyi rám szól: - Nincs több jelmez,
Nincs ki alakodra tervez.
Oly sovány vagy, gyere egyél,
Vagy te legyél a seprűnyél!

Jó az ötlet, nem is bánom,
Seprűnyél leszek a bálon
Beügetek éjfél tájon,
Az óriást eltángálom,

Megbökdösöm a hét törpét,
Leverem a sárkány körmét,
Ordas farkast kupán vágom,
Bohóc orrát megpiszkálom,

Híjnye a hét ördögit,
Elpüfölöm Döbrögit!
Hét tündérrel táncot járok,
Találd ki, hogy kire várok,
Vasorrú Bába a neve,
Seprűn repülök majd vele!

Tóth Ágnes
Szekrénymanó

Szekrényajtón éjjel,
a furníron át,
gonosz manó figyel,
feni a fogát.
Orra mint uborka,
szakálla veres.
Kérdeném, ha tudnám,
hogy itt mit keres.
Kérdeném, de félek,
csak úgy remegek.
Hínár szerű karja
felém tekereg.
Tátja odvas száját,
be is kapna tán,
ha nem toppanna be
drága jó anyám.
Megsimogat, s kérdi
igen kedvesen:
- Miért kiabálsz éjjel
kicsi gyermekem?
Meggyújtja a villanyt.
Most mit mondjak én?
Csak a festék kopik
a furnír közepén.

Tóth Ágnes
Zireg zörög

Házunk előtt minden reggel
húsz villamos mérges kedvvel
zireg-zörög, zakatol.
Benne zötyög sok-sok ember,
az is mind-mind álmos szemmel,
lökdösődik, panaszol.
Még a szerelvény is ásít,
egész a végállomásig,
s mint a csiga araszol.

Öreg járgány

Fáskamrában öreg járgány,
efelejtve, búsan, árván,
rozsdásodva szendereg.
Amíg új volt szeretgették,
hogy öreg lett elfeledték,
s kacatok közt kesereg.
Ő a rozsdás vén bicikli,
a két lába karika,
elől húzza öregapám,
hátul tolja Marika.
Úgy liheg a dombra tartva,
mint egy kehes taliga,
de a dombról lefelé, már
ő a tüzes paripa.


Üveg alma

Hajdanában Boncidában
találtam egy kertet,
ahol egy vén vadkörtefán
üveg alma termett.

Arra jött egy suszter legény,
felmászott a fára,
szakajtott két üvegalmát,
s húzta kaptafára.

Nem fecsérelte az időt.
Faragott két üveg cipőt.
Kész lett vele éjfél előtt.

Hazavitte, polcra rakta,
kit szeretett, annak adta.
Ma se tudja az a csalfa,
hogy cipője igazából,
körtefán nőtt üvegalma.


Bodri

Bodri kutya nagy legény,
ül a pajta tetején.
Úgy üvölt a Holdra fel,
az meg visszafelesel.
„Holdkóros vagy vén eb,
még nálam is vénebb,
ha nem hallgatsz rögtön el,
a farkadra lépek.“
Bodri nagyot mordul,
semmit nem ért Holdul,
Hold sem tud kutyául,
tovább nem is bámul,
s hogy ne lássa az ebet,
ül inkább fonákul.