Sajnos ma már csak emlék, mert már új gazdája van a Szülői háznak és udvarának.   A VÉN DIÓFA          A régi öregek mikor diófát ültettek tudták, hogy annak a gyümölcsét nem egyhamar fogják élvezni. Nem törődtek vele, hisz az a gondolat hogy valamikor termőre fordulva örömet okoz az utódoknak, mindig boldogsággal töltötte el a szívüket.

                BAKONY, TE CSODÁS…   Bakony, Te csodás, Szülőföldem szép hegyei, Van – e még valaki, aki ezt nem ismeri? Nekem Mindent jelentenek ezek a hegyek, Gyermekkorom világa, ott élő emberek.

            A GUTENBERG - GALAXIS  MA IS EGY CSODA…    Gutenberg - Galaxis ma is egy csoda, Nekem sokat adott a könyvkiadás, Pedig már nagyon nyomul a technika, Mégis azt mondom, ez még nem csalódás.   Hetvennegyedik évembe járva sem Hagyom cserbe a nyomtatott könyveket, Mert az irodalom és az értelem Testvérek, megszépítik életemet.

                SZÓL A RIGÓ…   Szól a rigó, nádi rigó, itt van már a kikelet, Tópartján az öreg halász óvatosan lépeget. Kikötve vár kis csónakja várja már a gazdáját, Öreg halász meg a válláról leveszi a szákját Mikor odaérve a horgászbotja is lekerül, A derék ember fáradtan csónakja mellé leül.

              „TANÍTÓMNAK LAJOS PÁLNAK”      Édesapám nagyon szeretett mesélni a régi gyermekkoráról, ifjúságáról, a katonaságról és természetesen a háborús élményeiről, a Doni csaták napjairól.

              ELEINK VÉRE VAJON…   Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok? Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok! Szomorú a Szívem, Mikor Nem Látok Békességet, Bánatos Lélekkel Tapasztalok Békétlenséget Ünnepnapokon és Hétköznap az Emberek Között, Kiknek Már Lakásába is Veszekedés Költözött.