BAKONY, TE CSODÁS…
Bakony, Te csodás, Szülőföldem szép hegyei,
Van – e még valaki, aki ezt nem ismeri?
Nekem Mindent jelentenek ezek a hegyek,
Gyermekkorom világa, ott élő emberek.
Itt tanulhattam meg a Földnek Szeretetét,
A rétek és erdőknek olyan üzenetét
Ismertem meg, melyet nem felejtek el soha,
Még akkor sem, ha az élet néha mostoha,
Kegyetlen tud lenni azzal is, aki Szeret,
Vagy múltból idézi a Bakonyi hegyeket.
Bakony, Te csodás, Szülőföldem szép hegyei,
Van – e még valaki, aki ezt nem ismeri?
Senki ne próbálja tőlem ezt majd elvenni,
Mert ezt az Apám Tisztessége sem engedi
Hisz Vele ismerhettem meg Minden Szépséget,
Az itt élő emberi Létet, Tisztességet.
Magamba szívhattam őseim üzenetét,
Protestáns fajtánknak oly vastag, nyakas Hitét,
Amelyre ma is büszke vagyok és Hűséges,
Zsoltáros Szeretetben Boldog, Emberséges.
Bakony, Te csodás, Szülőföldem szép hegyei,
Van – e még valaki, aki ezt nem ismeri?
Bárhová is visz a Sorsom, nem leszek Hűtlen,
Megmaradok majd Örökké abban a Hitben,
Amit Drága Anyámtól is Mindig megkaptam,
Aki már alussza álmát abban a sírban,
Amelyben Édesapám is már régtől pihen,
Ahol együtt maradnak Aranyos Hűségben.
Kicsiny falumnak harangja kong a fülemben,
Örökre be lesz zárva legbelül szívemben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 04. 25. Szerda reggel 6:52
