MÁR MEGINT TALÁLTAM  EGY SZÁL PIPACSOT…   Már megint találtam egy szál pipacsot, Amely piroslóan, egy szál magában Állt, mint aki csodálja a világot Egyedül, a gyomok szomszédságában.   Ott hajladozott zúgó szélben Gyulán Erkel tó mellett gazos területen.

                KÁNTOR PISTI A BETYÁR Ami a szájhagyományból napjainkra megmaradt.   „Irdatlan erdőség, ember alig járja, Zordan feketéllik a Bakony világa. Mintha kísértene itt az erdők csendje, Betyárok tanyáznak hová szem nem lát be…”   Nagy Bálint: Bakonyi betyár – legenda.

              „BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN…” Egykori Általános Iskolai élményeimből.      Az ismert, régi slágerről most éppen nem a férfiak nőkkel szembeni udvariassága jut az eszembe, nem erről szeretnék szólni, noha nem lehet ezt sem teljesen a témától elválasztani.

                TIHANYI PIPACSTENGER…   Tihanyi pipacstenger gyönyörűség, Számomra legszebb virágok egyike. Megkapott a nagyszerű egyszerűség Benne, meg a szépen pirosló színe.   Ritkán látok manapság pipacsmezőt Mert már Gyula a végleges otthonom. Ritkán, tavak partján, ha meglátom őt, Eszembe jut a Bakonyi világom.

              GYÖNYÖRŰ VADVIRÁGOK…   Gyönyörű vadvirágok az út szélén, A Nagylaposi Birka Csárda mellett Az Alföldnek szépséges síkvidékén, Hol „folyóügyek” miatt várnunk kellett.   Szeretett Bakonyomban is kedveltem Az erdei és útszéli virágot, Amelynek egyike épp most előttem Teljes gyönyörűségében pompázott.

              „IGYUNK HÁT, AZ ANGYALÁT!”   Kóstoltunk sört Szolnokon, Legurult a torkokon. Legközelebb, ha jövünk, Ha lesz ehhez majd kedvünk, Akkor tán bort is iszunk, Sörtől – bortól berúgunk. Nem fitymáljuk a piát, „Igyunk hát, az angyalát!”     Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Szolnok. 2019. 05. 18. Dél körül.

                MÉG MINDIG SZÉP AZ ORCHIDEA NÁLUNK… Szerelmetes Tündérrózsámnak.   Még mindig Szép az Orchidea nálunk, Tán örökké tartóan illatozik? Ennél szebbet szobánkban nem találunk, Ébredéskor szemünk rácsodálkozik,   Hiszen Gyönyörűséges a látványa, Amitől napunk is vidámabban indul.

             TOLLFOSZTÁS BAKONYSZENTKIRÁLYON Gyermekkori emlékeimből     Eddigi életemből (72. évemben járok ma már) elég sokat éltem Szülőfalumban Bakonyszentkirályon ahhoz, hogy ezeket a régi, praktikus „szokásokat” soha ne feledjem el. Ezek igazából nem is szokások, hagyományok voltak, hanem a falusi élet velejárói.

              Emlékeztet a múlt a rohanó időre, Amikor még nem is gondoltunk a jövőre. Bíztunk magunkban akkor még ifjú emberként, Őszintén hittünk - meghaltunk volna eszmékért. Lázadó ifjúság dacával cselekedtünk, Ha kellett igazunkért sokszor ölre mentünk.   Emlékeztet a múlt a rohanó időre, Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.

             MIKOR NEM SZERETTEM AZ ISTENT Magamba szállva emlékezem Volt az életemnek olyan pillanata, Mikor nem számított mit mond a Biblia. Isten szent szavaival nem törődtem én, Hánykódtam semmiségnek habos tengerén. Hittem, hogy téves eszmék boldogítanak, Gondoltam, hogy majd ezek utat mutatnak.