A Hernád folyó völgyében fekvő Monok a szélesebb közvélemény előtt elsősorban hazánk egyik nagy szülöttjének, Kossuth Lajosnak szülőhelyeként ismert, de az emlékház felkeresése mellett érdemes útba ejteni a napjainkra szépen felújított várkastélyt is. 

A legkorábbi fennmaradt oklevél szerint ezt a vidéket IV. László adományozta a Bogát-Radvány nemzetséghez tartozó Simon előkelőnek. Az ő leszármazottai - az országosan ismert gyakorlat szerint - birtokukról vették fel nemesi előnevüket, a „Monakyt". A középkort jellemző rossz közbiztonság miatt szállásukat már kezdettől fogva erődítés oltalmazta, de erről a korai épületről nem tudni semmi bizonyosat. 

Az 1400-as esztendőben a Monaky família a közeli szerencsi apátság kegyúri jogáért pereskedett. A 16. század közepére a zempléni földesurak között oly rangra és gazdagságra emelkedtek, hogy módjukban állt egy teljesen új rezidencia megépíttetése. A felvidéki reneszánsz várkastélyok akkoriban divatozó stílusában elkészült épületet a zordon erődítések helyett már elsősorban a kényelmes lakhatás jellemezte. A tágas lakószobákat csempekályhákkal fűtötték és széles ablakokkal világították meg. A külső homlokzatokat kettős vakolatú, úgynevezett sgrafittos díszítéssel látták el, felül fecskefarkú pártázat ékesítette a lapos tetőt. Mindezen motívumok az építtető nemesi család gazdagságát hirdették.

Természetesen a gyakori rablótámadások valamint az alávetett lakosság lázongásai elleni erős kőfallal, mély árokkal oltalmazták a pompás rezidenciát. Az ilyen várkastélyok azonban csak a kisebb erejű támadások ellen védelmezték hatásosan azok lakóit. Az 1567-ből való krónika szerint Hasszán temesvári pasa csapatai megostromolták és elfoglalták az épületet, és rabságba hurcolták Monaky Mihály földesurat és családját. 

A 17. században a Habsburg uralkodók hűséges szolgálataikért bárói rangot adományozták a família tagjainak. A monoki uradalom - minden hozzá tartozó jobbágyfaluval és vámmal egyetemben - 1634-ben leányági öröklés révén az Andrássy és Thököly családok kezébe jutott. 1645-ben ismét rajtaütöttek az oszmán harcosok, súlyos károkat okozva a várkastélyon, dúlva-fosztogatva a környékbeli népet. Két évtized múltán, egy vagyonbecslés során 1500 forintra becsülték fel az épületet és benne található bútorzatot. 

Bár a család később egy újabb kastélyt emeltetett magának, a régit - ahol az uradalmi intézőket valamint a helybeli csendőrőrsöt helyezték el - is jó karban tartotta. Az építmény állapota az 1945 utáni államosítás idején fokozatosan leromlott, napjainkra azonban visszanyerte régi pompájá.