Archívum

Jókedvű versek


Pszichológus

Áll egy lélek utcasarkán.
Na most merre? - réved bambán.
Jobbról-balról jöhet bármi!
- hát kezd lefele ásni.


Szavatosság

Az vagy, ami a kajád:
ami jó volt, rég lejárt.
A többi ócska műanyag.
Te megrohadsz, az megmarad.


Életművészet

Habzsolod az életet, barátom.
Hatalmas az étvágyad, belátom.
Ha egyszer az életed lezárod,
dönthetsz majd: kisz@rod vagy kihányod.


Futógépen

Ha a hasad
majd széthasad,
épp itt a gép,
gyötörd magad!

Kivert a víz?
Tovább ne hízz!
Nem kell vacak
pocsék pocak!

Ha rongy a láb,
ne add alább!
A far, a kar
fogyni akar.

Ez ám a harc!
Torz már az arc.
Jaj, itt a vég!
Elég, elég!!!

Ha fáj a háj,
és sír a zsír,
az agy kihagy,
kínverset ír.


Elhagyatottan

Merre keressem? Merre találom?
Elfog a kétség, elhagy az álom.

Merre találom? Merre keressem?
Jaj, csak az óra kondul a csendben.

Egykor enyém volt. Tán soha többé.
Szikla-valóság válhat-e köddé?

Itt vagyok őrlő kínba bezártan.
Nélküle nincs lét kinn a világban.

Hirtelen aztán - oly hihetetlen! -
ott a megoldás árva kezemben.

Vége a kínnak. Feltör a torkon
a boldog üvöltés: megvan a kulcsom!


Ajándék bor egy filozófusnak

A Lét határozza meg a Tudatot:
Ha megiszod ezt a lét, beborui a tudatod.


Mese Szent Pistáról

Miről híres Pista bácsi?
Elmondom, te kis kiváncsi:
bizarr korunk extrém szentje
hogyan jutott fel a mennybe.

Pista bácsi kiskorába'
gyakran nem ment iskolába.
Nem volt lusta, se nem suta,
hanem egyszerűen: buta.

Nem változott, mire felnőtt,
lett belőle buta felnőtt,
s ahogy korban ment előre,
buta öreg lett belőle.

Nem ismert ő határokat,
törvényeket, szabályokat,
nem tanulta meg a KRESZt se,
mert őt senki ne fékezze!

Legújabban - bizony úgy fest -
kedvenc terepe az úttest,
ott éli ki szabadságát,
autósok átkozgatják.

Ugrándozik, mint a kecske,
egyszer arra, egyszer erre,
meg is ússza általába',
... aztán egy busz eltalálja.

Ahogy lelke száll felfele,
pilótákat ijesztgetve,
még útközben, ahogy azt kell,
elüti egy helikopter.

Végül eljut fent a mennybe.
Mit tehet a Jóistenke? -
mivel nincs más bűne neki,
gyanakodva beengedi.

De még nincs vége a dalnak!
Az angyalok szívbajt kapnak:
Pista bácsi ott folytatja,
ahol alant abbahagyta.

Mert ő bizony nem változik,
a Tejúton ugrándozik,
Nem néz jobbra, nem néz balra,
míg egy szekér el nem kapja.

Illés, annak vezetője
értetlenül néz előre.
Ilyen itt fenn még nem esett:
közlekedési baleset!!!

Illés a fejét vakarja.
Pislog erre, pislog arra.
Nem vétett a menny-KRESZ ellen,
mégis ott fekszik egy szellem!

Ám nem sújtja Isten ujja,
mert van néki szemtanúja:
mindent látó Jóistenke,
bár neki is új a lecke.

"Mi legyen most, Pista fiam?
Tartunk tőled mindannyian!
Visszaküldelek a földre,
őrangyalnak, mindörökre.

Van ott egy pár autós tahó,
őrületes száguldozó.
Őrzésüket én rádhagyom,
- ne vigyázz rájuk oly nagyon!"


Anti-poézis

Furcsa a fűzfapoéta világa:
míg kint kavarognak a színek,
odabent a habókos agyába'
mekegve keverednek a rímek.

Nem menekülsz, ha egy rímre talál
Nála nem veszhet el egy se.
Ezzel a verssel etetve talán
megbetegedne a kecske.


István-napi köszöntő

Nászuram ott fent az égben!
Kedves vőm! Kisunokám!
István király napja eljött,
hát emelem a kupám!

Rubintszínű egri borral
töltögetem poharam,
és köszöntök véle sorban
minden Istvánt, aki van.

Rokonok és jóbarátok,
szomszédok, mindannyian!
Jókedvvel ürítem rátok
a második poharam.

Töltök én biz, töltök újra,
Istvánokból van elég!
Iszom én minden magyarra,
megvan a bor fele még!

Ez a nap most a mi napunk,
minden magyar ünnepe,
egybefonódik a lelkünk
és őseink szelleme.

Ürítgetem a poharat,
bár érzem, hogy kókadok,
de itt nem hagyhatom abba,
mert a névnap nagy dolog.

Sorba veszek minden Istvánt,
szent királyt és vértanút,
másnak ne hagyjunk a borból,
össze kell most tartanunk!

...Hát azért már fogytán a bor.
Egye fene, kitöltöm.
Ellenségeinket is, ha
békén hagynak, köszöntöm.

Itt most véget ért a lista
A fejem már szédeleg,
Ürítem végső poharam...
...a ruhámra, b@sszameg!


Bé-literációk

Búbánatos bordal:

Béla bétyám bambán bámul,
bedőlt Badacsony borátul.
Bömböl barátnője, Bora:
bántja béna bájvigyora.

Boldogtalan Brumi:

Bús, bozontos barnamedve
barlangjában bentrekedve
botladozik bocskorában,
beleszorult bocs-korában.

Bombariadó (bal-Kaida bejelentés):

Barátaim, büszke banda!
Bátran fel! Barikádharcra!
Burzsujoknak berobbantjuk
büdös bel-budai bankjuk!.

Bocsánatkérés:

Bensőmből biztat bizsergőn:
béküljünk, bájos barátnőm!
Bár borzongok, be ne intsen -
belerúgok, bizonyisten!.


Fodor Kálmán születésnapjára

Tudja meg az egész világ,
köszöntse őt vers és virág:
örökifjú jóbarátom
ma harmadszor huszonhárom!

Koccintson rá a szép család,
szomszéd, ismerős és barát,
és kertje legszebb virága,
okos, bájos unokája!

Kutyák, lovak, magyar tájak,
s minden amit gépe láttat,
minden, amit megörökít,
keze nyomát dicsérje itt!

Maradt még pár verssor bennem.
Félreteszem, van miért tennem:
legyen majd mivel köszöntsem
a huszonhármat, negyedízben!


Blogátok - egy sértett júzernő dala

Megátkozlak, lúzer alak!
Nem lájkoltad a blogomat!
Posztolhatok én itt neked,
csak vakarod a tök...fejed!

Küldhetek én ezer szmájlit,
neked csak a szekszájt számít!
Valódi szerelem helyett
lököd ott a kommenteket!

Nem olvasod imélemet,
de a csetrúm, az kell neked!
Adhatok akárhány linket,
csak balhé köt össze minket!

Én itt most bosszút esküszök,
mielőtt még kikészülök!
Kimásolom avatárod,
abból lesz a vudu-bábod!

Ráklikkelek majd naponta
a virtuális fa...rodra.
Nem tudja majd, aki ott lesz,
enter közben mért üvöltesz.

Könnyed ettől jól megered,
itathatod az egered!
Ez lesz az év háttérképe,
de ne hidd, hogy ezzel vége!

Nikknémodat jól letiltom,
rádküldöm a virusirtóm,
fészbukra baltával megyek,
és megosztom hülye fejed!

Végül profilostul kiváglak,
sírhat a Netlog utánad!
Nem térhetsz te soha vissza,
nincs, aki visszakopizza!


Jankó bajai

Eejött a teél, a zimankóu,
eetörte ja lábát Jankóu.
Köllött vóun neéki egy mankóu,
de nem vóut rá ölég bankóu.
Hogy meért nem vóut ez se frankóu? -
Vitte ja sok peízt a kankóu!


Randivonal

Internetnek nagy a haszna,
ide gyűlik, aki
barátkozna.

Van sok nő itt, aki facér,
sorba állnak ők a
férfiakér'.

Van finom nő és van durva,
hirdet is itt sok-sok
kalandvágyó nő ma.

Van férfi is aki ráér,
töri magát a
párkapcsolatért.

Van, ki bátor, van, ki mamlasz,
van ki jobb- és van, ki
baloldalra szavaz.

Gyertek hát, sokféle népek!
Rondák, átlagosak, szépek!
Gyertek bátran, nem kell félni,
itt lehet csak jót
kommunikálni!