Archívum
|
csütörtök, 2011. június 23. 02:35 »
Saját verseim
Állat-versek
Csak semmi pátosz! Most nem komoly irodalom lövetkezik, csupán egy kis játék. Akiknek ez nem elég nemes, láthatnak tőlem egyéb témákat is. Hangyatörténelem Seregbe gyűltek a forradalmi hangyák, hogy elnyomatásuk szó nélkül ne hagyják. Mozgalmukból minden elnyomót kihagytak, a királynőt is persze. Így aztán kihaltak. Amiről a bárányok hallgatnak Felesleges sok irka-firka, a legtöbb férfi cirka birka. Következésképp a barik jó része farkastól származik. A csiga A csiga tudja jól, hogy puha a teste, néha mégis kijön, tág teret keresve. Azután rájön, hogy biztosabb a háza: a szabadságtól a hideg is kirázza. A ló Bárki látja, nagy ló vagy. Négy lábad van, és jó nagy, ám ez kevés, hogy el ne ess: a botlás esélye kétszeres. Alkoholizmus Jól beittam nálatok, ez kihozza az állatot. Kiből-mit az isten ád: belőlem a mormotát. Visszafogolt udvarlás A lajhár egy lassú, gyáva állat, de azért kapaszkodik utánad. Imád ő, de nincs szerencséd véle, jól megvénül, mire utolérne. A bagoly Vén szerzet már. Nem szívesen villog. Szunyókál csak, néha bölcsen pislog. Ne bízz benne! mert vésd jól az észbe: éjjel támad, és lenyel egészbe'! Tanmese az erőfölényről Az elefánt dög nagy állat. Lehet, nagyobb állat nálad. Összetör, mit ki nem állhat: porcelánboltban a tálat... Böszme állat! lépsz még párat, s közrefog a közutálat. Disztichon a légyről Egyszer a légy-apa így szólt kissé gyáva fiához: "Légy te vagányabb légy! Muslica-lelkű ne légy!"
|