Archívum

 
csütörtök, 2011. június 23. 02:35 » Saját verseim
Állat-versek
Csak semmi pátosz! Most nem komoly irodalom lövetkezik, csupán egy kis játék. Akiknek ez nem elég nemes, láthatnak tőlem egyéb témákat is.


Hangyatörténelem

Seregbe gyűltek a forradalmi hangyák,
hogy elnyomatásuk szó nélkül ne hagyják.
Mozgalmukból minden elnyomót kihagytak,
a királynőt is persze. Így aztán kihaltak.


Amiről a bárányok hallgatnak

Felesleges sok irka-firka,
a legtöbb férfi cirka birka.
Következésképp a barik
jó része farkastól származik.


A csiga

A csiga tudja jól, hogy puha a teste,
néha mégis kijön, tág teret keresve.
Azután rájön, hogy biztosabb a háza:
a szabadságtól a hideg is kirázza.


A ló

Bárki látja, nagy ló vagy.
Négy lábad van, és jó nagy,
ám ez kevés, hogy el ne ess:
a botlás esélye kétszeres.


Alkoholizmus

Jól beittam nálatok,
ez kihozza az állatot.
Kiből-mit az isten ád:
belőlem a mormotát.


Visszafogolt udvarlás

A lajhár egy lassú, gyáva állat,
de azért kapaszkodik utánad.
Imád ő, de nincs szerencséd véle,
jól megvénül, mire utolérne.


A bagoly

Vén szerzet már. Nem szívesen villog.
Szunyókál csak, néha bölcsen pislog.
Ne bízz benne! mert vésd jól az észbe:
éjjel támad, és lenyel egészbe'!


Tanmese az erőfölényről

Az elefánt dög nagy állat.
Lehet, nagyobb állat nálad.
Összetör, mit ki nem állhat:
porcelánboltban a tálat...
Böszme állat! lépsz még párat,
s közrefog a közutálat.


Disztichon a légyről

Egyszer a légy-apa így szólt kissé gyáva fiához:
"Légy te vagányabb légy! Muslica-lelkű ne légy!"
1 bejegyzés | 1 / 1 oldal