Archívum

Férfi és nő


Csajozós dumák

Csajozós duma 1.

Az én lelkem egy tágas, szép szoba.
Ami csak kell, az mind befér oda.
Áttekinthető és rendben tartható -
öreglegénynek már csak így a jó.

Tudom: a nagy lelkek híres várak,
hol tág termek, büszke tornyok várnak.
De a pincebörtön azokkal tele,
akiket pedig szeretni kellene.

Az én váram csak egy derűs szoba,
Bátran jöhetsz, nem zárom rád soha.
Szeretni is csak őszintén tudok
(bár ezegyszer lehet, hogy hazudok).

Csajozós duma 2.

Értem én, ez már modern világ,
de engedd magadhoz a romantikát!
Szerelmedért én meghalok, ha kell!
(Ez sem igaz. Jó, hogy nem érdekel.)

Csajozós duma 3.

Tudod, szép vagy, szebb a napnál,
nincsen senki szebb náladnál,
én rádnézni sem merek!
(Ebből hát nem lesz gyerek.)

Csajozós duma 4.

Őrző angyalomnak szántak az egek.
Bűnös ember vagyok, beleremegek.
E hatalmas kegyet én nem érdemlem meg!
(mert kapnék még hozzá egy hatalmas segget.)


Házassági hirdetés

Szép és szenvedélyes szőkéket szerettem
hosszasan, hevesen és hűségesen,
mégis itt vagyok, mert fekete a lelkem,
a "szőke" dolgokat én nem tűrhetem.

Ám a feketékkel jöttem csak zavarba!
Akit ők várnak, az gazdag és magas.
Aki hozzám illik, kicsi, telt és barna,
tőle jön telemre termékeny tavasz,

Valamit magamról: szemem zöldesszürke,
hajam gesztenye, és még nem őszülök.
De önfejű vagyok, nincs ki elviselje.
Meggondoltam. Egy frászt! Mégse nősülök!


Kapuzárási keringő

Van úgy, hogy ötvenöt körül
a férfi szépen meghülyül..
Otthagyja megkopott nejét,
úgy hívja őt a nej: szemét!

Közben azért imádkozik,
hogy hátha visszaváltozik,
hogy többé nem cicákra hajt,
és végül visszakapja majd.

De hát a szinglicsaj-tömeg
azt búgja: "Nem vagy még öreg!
Fenének kell a kockahas,
így vagy te szép és férfias!"

"A pénztárcád azért dagad,
mivel jó harcos-fajta vagy.
A pénz csak harci trófea,
szaga a győztesek szaga."

"Túlteng a férfihormonod,
attól magas a homlokod,
a nők a vonzerőd miatt
zuhannak hasra és hanyatt."

Pedig de más a nyers való!
Elkélne pár őszinte szó.
Jóember, néz tükörbe hát,
értsd meg, mit mond egy jóbarát!

Igaz, kicsit irígykedik,
de hinti bölcs intelmeit:
"Hogyhogy nem gondolkodtat el,
mért pont efféle ipse kell,

és nem egy őszes vasutas,
aki még tényleg férfias,
vagy épp egy nyugdíjas tanár -
ne légy már megszédült szamár!"

"Gatyád csak hastájon dagad,
nem lent, a hormonok miatt,
a híres homlokod pedig
hátul leér a seggedig."

"Tovább már nem tagadhatod,
félted legkurtább végtagod,
pedig ha csak utána mész,
és elvész mind a józan ész,

előbb-ütóbb, hiába no,
zárul előtted a kapu,
s amit követsz, te vén teve,
először pont azt csípi be!"


M.

Volt egyszer egy helyes lányka,
jártunk a tánciskolába.
Karcsú, csinos, arca piros,
jókedvű és nagyon okos.

De nem volt szerencsém véle:
kicsi volt a mellecskéje.
Azt hittem, én különb vagyok,
én majd nagyobb csöcsűt kapok.

(Kaptam is, vagy két év múlva.
Azt mondták rá, német qrva.
Szép is volt, de pudvás alma,
nem szempont a keble halma.)

Visszatérve a lánykára
nem vált a kor a kárára.
Én eközben bölcsebb lettem,
de mi haszna, megvénültem.

Mára ő már nagy-nagy ember,
elbújhatok az eszemmel.
Önmagamon végignézve
neki volt nagy szerencséje!


A bukás

Érett gyümölcs vagy. Le kéne tépni,
illatos húsodba marni éhesen -
falánk ördöggé tettél, édesem.

A jófiúból előtört a Férfi,
átélem újra, mit tesz tűzben égni -
az angyalok közt nincs többé helyem.


Elbocsátó üzenet

Lelkedbe néztem,
mély kútba láttam.
Mélységes mélyén
poklot találtam.

Azt hittem régen,
tűz-hordó láva,
de már csak kátrány,
katlanba zárva.

Felszíne síma
sötét tó tükre,
de ami ráhull,
elvész örökre.

Jó lenne tudni,
miért hívsz most engem.
Mély kútba esni
nincs túl nagy kedvem.

Ne kérj tanácsot:
magadnak ástad.
A lelked poklát
tartsad meg másnak.

Nem kellenek már
fullasztó titkok.
A katlan-tűznek
a füstje is sok.

Végleg lelépek.
Nincs többé viszlát!
Találtam kutat,
friss vízűt, tisztát.

Igaz, hogy nem mély,
nem is ezt várom.
Fölé hajolva
magamat látom.

Mindent tud rólam,
és én is róla.
Bár az a mély kút
emlék se volna!


Júlia és Rómeó

Szép zsidó lány, szép goj fiú:
ez Capulet, az Montague.
Megpillantják egyszer egymást,
és nem látnak soha már mást.

Rögtön érzik, ez a végzet.
A bálterem semmivé lett.
Keringőznek, szép galambok,
de már megírva a sorsuk.

Ős gyanakvás, régi átok:
népeik nem jóbarátok.
Egyik vértanúkat gyászol,
másik tart a hamisságtól.

Elmúlt annak ötven éve,
nem ölelték egymást mégse.
Csóktalan, tiszta szerelmük
fel sem ébredt, máris eltűnt.

(Drága Ágnes! Drága László!
Ez az élet -
ez a zárszó.)


Flört

Bennem ne bízz, én sem bízom magamban.
Az Itt és Most hazudni kényszeríthet,
és tiltakozz bár hangosan vagy halkan,
a perc erősebb lenne, mint az élet.

Ne higgy nekem, a hit becsaphat, hidd el!
Szavam felett már nincs többé haialmam.
Nem élhetünk tovább egy hamis hittel,
ez rászorít, hogy magam visszatartsam.

Ne érints meg. Ha testünk összeérne,
sodródnánk előre, mint a bomba,
kritikus tömeggé teljesedve
megfékezhetetlen láncreakcióba...

Csak semmi érzés. Gondolat se kell több.
Itt hagyjuk abba. Nem megyünk a csínbe.
De tudva tudjuk, így hiába döntök,
mától mással más lesz már a csókok íze.


A libák szerint...

Testes férfi:
- ha van pénze: "Bájos mackó!".
- ha nincs pénze: "Hájas disznó!"

Sovány férfi:
- ha van pénze: "Karcsú, sudár!".
- ha nincs pénze: "Rozzant agár!"

Jóképű férfi:
- ha van pénze: "Őt akarom!".
- ha nincs pénze: "Hiú barom!"

Ronda férfi:
- ha van pénze: "Milyen nagy ész!".
- ha nincs pénze: "Rakás penész!"

Vicces férfi:
- ha van pénze: "Derűt fakaszt.".
- ha nincs pénze: "Bunkó paraszt!"

Zord férfi:
- ha van pénze: "Komoly bölcs.".
- ha nincs pénze: "Gyomorgörcs?"

Heves férfi:
- ha van pénze: "Úgy kívánlak!".
- ha nincs pénze: "Durva állat!"

Gyengéd férfi:
- ha van pénze: "Szív, hatalmas!".
- ha nincs pénze: "Dögunalmas."

Beszédes férfi:
- ha van pénze: "Eszét osztja.".
- ha nincs pénze: "A szót fossa."

Hallgatag férfi:
- ha van pénze: "Komor bika!".
- ha nincs pénze: "Hülye kuka!"

Végkövetkeztetés:
- ha van pénzed, jól rádragad,
- ha nincs pénzed, ásd el magad!.


A legszentebb zene

A női test hangszer. Olyan, mint a hárfa -
felzendül a férfi-ujjak futamára.
De akit e játék hidegen hagyott,
azt ütni érdemes csak, mint a nagydobot.


Öreg bika

Bűvölő tehén-tekintet? -
a farkammal csak legyintek.
Álldogálok a dombtetőn,
nézek lefelé, megvetőn.

Láttam én már sok-sok marhát,
fehéret, feketét, tarkát,
ismertem sok nőstény barmot,
emlékük soká nem tartott.

Voltam én is friss legényke,
vágtattam ki a zöld rétre,
sosem-volt idők kezdetén
ott várt énrám a Szent Tehén.

Illatos, dús, feszes tőgye
ringó fara, meleg bőre
bennem él még égőn, fájón,
nélküle én már csak fázom.

Őt már régen elvesztettem.
Jöttek százan, jöttek ezren...
Révedezve, csendben állok.
Talán még csodára várok?

Milyen jövő várhat énrám?
Megtalállak, örök Évám?
Álmodom, hogy a Sors bárdja
lesújt majd, s egy közös tálba

tört húsunk egybedarálja.


Válás után

A gyűlölet virága
kinyílik nemsokára,
mert csak voltál nekem,

de most még friss a vágyam,
becézgetnélek lágyan,
kegyetlen kedvesem.

Idézném bár a múltat,
osztozkodásba fullad
a borzas fájdalom.

Ez itt a nyers valóság.
Mint egy lepréselt rózsát
arcodba vághatom:

Amit megadtál egyszer,
lehet netán ezerszer,
az többé nem tied!

Tested vágtázó kedvét,
forró ölednek nedvét
azt vissza nem veszed!

Jöhet megannyi holnap,
akárkik átkarolnak,
nekik tagadhatod,

de tömbacélba öntve
tudod, hogy mindörökre
enyém a tegnapod.


Rejtély

Milyen érdekes:
régi párom harminc év után
kezemet nézte presszónkban, Budán.
A kéz vén, eres

és bütykös is már itt-ott,
és ő mégis szépségét dicsérte,
pedig én nem tettem semmit érte.
Ki érti ezt a titkot?


Net chat
(modern ballada)

Izzasztó magányos az éjjel,
Az ember néha leszámol az ésszel.
Tiszta a szíve, de puszta az ágya,
dús ölelésre vágyna, hiába.

Vágyna a szépre, vágyna a jóra,
asszonyi kézre, símogatóra.
Kínjától szabadulni szeretne.
Így többé ne jöjjön az este!

Már tizenegyet kondul az óra,
pillantást vet a Szent Monitorra.
A browser képernyője kitárva,
ablak nyílik a gépi világra.

Annyi magányos nő szeretetlen...
Társra találni nem lehetetlen!
Egy éve regisztrált a randivonalra,
a net chat csábítón hívogatja.

Vágj bele bátran! - mondja magának -,
tárd ki a szíved, oszlik a bánat!
Hát írja, csak írja, ki ő, mire vágyik,
hátha profilja egy nőt odacsábít.

A túlvégén a bájt-zuhatagnak
szintén nyitva egy árva kis ablak.
Ám ez az ablak lassan tárul,
egy nő a szövegre zavartan bámul.

Kicsit csúnyácska és öregecske,
de ujjai végén táncol a lelke.
Polkát táncol a billentyűkön,
hátha a pára csalt csak a tükrön?

Ő fiatal még, kész szerelemre!
És ha leendő társa kereste?
Visszariadna, de újra meg újra
csak nekilódul a táncnak az ujja,

Pattog a labda-szöveg oda-vissza,
éled az érzés, pattan a szikra.
Olvas a férfi, néz leigázva:
nőiesen lágy szó, puha párna.

Túl síma így ez! - a férfi bekattan,
rusnya gyanú rak fészket az agyban.
A profillapján csak egy fantom az arca,
(szégyenlős-e, vagy csalt a ribanca?)

Durva a kétely: hátha nem is nő,
csak homokozna a semmirekellő?
Vagy ha a szomszéd ostoba kölyke
szórakozik, hogy szemberöhögje?

Meglehet az, hogy újra becsaptak,
te meg baromarc a saját neved adtad!
Gonoszul lök még egyet a hintán,
kurtán-furcsám elköszön aztán.

Ébred a nő: nem mozdul az ablak,
magva szakadt a drága szavaknak.
A képre meredve a könnye kicsordul,
vár kicsikét még, végre lekapcsol.

A férfi meg ott ül. Néz a sötétbe,
visszazuhanva magánya ölébe.
Görcsben a szíve, mert tehetetlen.
Sírna, ha bírna - de Férfi a lelkem.