Emlékművek
Öregfiúnak már több alkalma is volt végső búcsúzásra.
Szeretteim emlékét én így sirattam el.


Egy tanár emlékére (apámnak)

Minden élet véges élet.
A tűz kialszik, bárhogy égett.
Füstje elszáll, mint az álom.
Jó apánk, hát isten áldjon.

Nélküled jön el a holnap,
földi pályád megfutottad.
Béke van már, nincs mi fájjon:
jó apánk, hát isten áldjon.

Hittel éltél, és tudásod
tiszta szívvel adtad át.
Száz fiad volt, száz leányod.
Most mibennünk élsz tovább.

Körbeállnak kis virágok,
vén platánfák őrzik álmod.
Barna csend ül minden ágon.
Jó apánk, hát isten áldjon!


Furcsa gyász (emlék arról, hogyan vesztettem el a szüleimet)

Cipőm alatt a hó ropog,
most végre én szabad vagyok.

...mert többé nem tilthatja meg,
hogy térdig is havas legyek.

...és ordibálok, mint a vad,
mert ordibálnom is szabad.

...pedig jókedvre sincs okom,
hogy nincs több büntető pofon.

...mert attól van e furcsa gyász,
hogy rám már csak apám vigyáz.

...mintha nem élne még anyám
az utca túlsó oldalán.

...és tudom, hogy most sír szegény,
mert tőle így elváltam én.

...én nem vagyok egy rossz gyerek,
néha szólalni sem merek.

...csak dugdosom a konyhakést,
közben a rettegés emészt.

...nem kell segítség, oltalom:
akármi jön, bevállalom!

...vernék a pofám szerteszét,
csak fognák még egymás kezét!

Nincs családom többé nékem...
- s végigzuhanok a jégen.


1991 (kedves apósomnak)

...Hát végetért a sok színes történet.
A fáradt testből ellobbant az élet.
Mi lett belőle? csöppnyi por meg pára,
s a hó csak hull utolsó lábnyomára.

Emlékké vált a sok-sok kedves óra,
nem ballagunk már jókedvvel a tóra.
A sör, a kávé, kis finom pogácsa,
a szék a kertben már hiába várja.

De tudjuk azt: a lélek nem ég el,
akit szerettünk, eggyé vált a fénnyel.
Velünk marad, velünk a napsugárban,
a csillagfényben és a gyertyalángban.


Az öreg hajó és a tenger (nagybátyámról)

Vén gőzös lábal az élet vizén.
Sellő sehol, sem csábító szirén.
A végtelen nagy, kékesszürke víz
egyértelműen egy irányba visz.

És végtelen nagy, kékesszürke ég.
A gép dohog, de nincs már szén elég.
Elérkezett a bölcs, a szép halál:
a szén kifogy, a gép csendben megáll.


Rendhagyó szonett
(anyósomról, aki saját fiaként szeretett)

Ma reggel nyugatról kelt a nap,
és torz mosollyal nagy göröngyös arcán
csak vigyorgott a földi hangyák harcán,
amint a fűben héroszt játszanak.

És minden másképp lett, mint azelőtt:
az ég ölén felhőtlen szél visongott,
az oxigén meg szétmarta a torkot,
és vitte-vitte-vitte az erőt.

A gondolat meg járt csak körbe-körbe,
és rám- meg rámszólt: "Törpe, törpe, törpe!
Hát istenségnek képzelted magad?

Hiába voltál éber álmú testőr,
most látnod kell: a kín-gyötörte testből
a fájdalom még utolsót harap."

Meredten néztem ernyedő kezére,
és ekkor épp a delelőre érve
harangzúgással kialudt a nap.


Rossz barátom

Rossz barátom, a Halál
nyakra-főre idejár.
Minden áldott hajnalon
bekopog az ablakon.

Nyakra-főre jár ide,
nézi, ébren vagyok-e.
Ha talál egy kulcslyukat,
beszökik és hívogat.

S mert hiába hívogat,
viszi a barátokat.
Azt ígéri, ha mennek,
várnak rájuk a mennyek.

Elvitte ő hamarost
a Pétert meg a Lajost,
s ne hiába járjon itt,
hát vitt egy másik Lacit.

A Rudit egy rossz napon
kilökte az ablakon.
Az Árpi... az makacs volt,
sokba telt, míg behódolt.

A többiek - ki tudja,
meddig tart a tivornya?
Rossz mulatság az élet,
többeknek már elég lett.

Megegyeztünk néhányan,
nem sokan, csak egy páran,
amíg kitart a borunk,
csakazértis maradunk.

Dumálunk erről-arról,
a régi szép lányokról.
Nekünk szebbeket, mint ők
nem adhat a Teremtőnk.

Mámor száll a fejünkbe,
fel sem merül, megyünk-e.
Rossz barátunk, a Halál
ha akar, idetalál.


Cora

...úgysem tart
örökké
e bolond élet,
nincs mit tégy,
komolyan
bólints rá.

Bökversek
Kérek mindenkit, hogy a nagy disznóságok korában a poén kedvéért néhol fogadjon el egy kis malacságot!


Mosás 1.

Mosókonyhánk lakat zárta.
Letörték, eltűnt a katlan.
Így lett a mi mosókonyhánk
katlantalan és lakatlan.


Mosás 2.

Egy mosónő tereget,
és eközben ereget
friss tavaszi szeleket,
reng tőle az emelet.


Alkoholizmus 1.

Ez az alak huligán,
de árt neki a Maligán.
Jól berúgott Aligán,
és most viszik taligán.


Alkoholizmus 2.

Az ivászat nagy átok,
ettől szenved atyátok.
Elisszák a barátok
ingetek és gatyátok.


Reumás kéményseprő

Jajj, mi ez a goromba
nyilallás a karomba?
Az ember az én koromba'
ne nyúlkáljon koromba!


Hal-dal

A ponty-fiú mogorva.
Mérgelődik morogva,
mert ponty-lány körül forogva
ráakadt a horogra.


Kivonulás Irakból

Mik ezek a darabok?
Hát merénylő arabok!
Megyek, mert ha maradok,
én is fűbe harapok.


Válság idején

Tudják azt a tehenészek,
mért ment tönkre a tenyészet:
kettőt elvitt az enyészet,
az APEH meg az egészet.


Az igazságszolgáltatás korlátai

Nincsen az a hatalom,
amely jogi alapon
visszaadná kalapom,
ha elvitte a Balaton.


Tinódi tragédiája

Tinódi sok levest eve,
végin mégis éhenhala,
mivel elfogyott a leve,
s nem maradt más, csak a vala.


Nyelvlecke

Bulizásra hangolva
egy szőke nő tankolna.
Karcsú, mint egy angolna
- ezt most fordítsd angolra!


Női békefenntartó

Csodálkozom Alizkán:
új helye Afganisztán,
nyakában kis talizmán,
nagy lőtt seb a farizmán.


Diagnózis

Behoztak egy részeget:
mivel bunyó része lett,
a szemorvos nézze meg,
mitől kapott vérszemet!


Ingatlanközvetítő barátomhoz

Kedves Elek,
nem értelek!
Ez egy telek???
Leseggelek...


Tündi-bündi versike

- Hol a pasid, Tündike?
- Bevágták a Büntibe,
mert részt vett egy tüntibe.


A szúnyogcsípés tüneti kezelése

Akarod-nemakarod,
szétvakarod a karod.


A fene megette

Zöldséges az almát vígan méregette.
Hazahozva láttad: már a féreg ette.
Kisfiad a részét sírva kéregette.
Ő a könnyét nyelte, míg a mérgedet Te.


A költészet árthat is

Szétlapult a margarin,
mert rácsücsült egy sanda rím.


Agglegénysors

Telve fojtott szenvedéllyel
az agglegény szenved éjjel.
Nappal ezért - szinte kéjjel -
dolgait b@ssza szerteszéjjel.


Epilógus

Próbálkoztam versekkel,
igaz, kissé nyersekkel.
A lapoknak egy sem kell,
elkergettek vert seggel.

Eszperente-versek


Az eszperente-versciklus végére (rögtönzés)

Nekem hebegnem kell e rengeteg
E-tenger felett. Lelkem meg-megremeg.
mert e sejtelmes eszme-fergeteg
felett nyelvem s nyelvetek szelleme lebeg.


Fohász névadómhoz

Rettenthetetlen Ember: vedd fel fegyvered.
kegyetlen seregek keltek ellened.
Egyetlen perced sem vesztegetheted,
jer, szent fejedelem! Mentsd meg nemzeted!