Archívum

Tóth Ágnes
Horgász polgár

Az öntöltő állomáson
Kilenc deci áldomáson
Siklott ki egy horgász polgár
Viheti a poggyászhordár

Tóth Ágnes
Kéreg-lak

Farönk lakban három árva
Agyon gyötört sápadt lárva
A lakbérük méreg drága
Mert felment a kéreg ára.

Tóth Ágnes
Az utcaseprők

Elismerem, hogy az utcaseprőket eddig nem becsültem. Többször megkritizáltam lassú piszmogásukat, seprűnyélre támaszkodó kócos fejüket, réveteg pillantásukat. Kifogásoltam zörgő, rozsdás szerszámaikat, szutykos mellényeiket, és a maguk mögött felejtett szemétkupacokat. Megírtam az újságban, hogy nem tartják tisztán a várost, a parkokat, a tereket, hogy isznak, lazsálnak, tereferélnek, káromkodnak, egyszóval közönségesek és lusták! De ma reggel valami különös dolog történt. A Múzeumkerten mentem keresztül, amikor öt utcaseprő legény jött felém. A legmagasabbik kezében gyönyörű, piros rózsaszál virított. Mondtam is magamban:
- Te jó ég, ez egy János Vitéz!
És képzeljék. Mosolyogva nekem nyújtotta a virágot. Úgy álltam előtte, mint a sírból kikelt Iluska. Mi több, mint Csipke Rózsika. Zavartan forgattam ujjaim közt a piros rózsát, miközben a meghatódás gyöngyharmata gördült le szememből. Felébredtem hosszú álmomból és felismertem tévedésemet. Bevallom, hogy az utcaseprőket eddig félreismertem.
Mert Ők azok, akik hajnalok hajnalán kelnek, eltakarítják eldobált szemeteinket, elseperik utunkból a rothadó faleveleket. Élénken ragyogó tekintettel kísérik lépteinket a megtisztított utakon. Nem isznak, bóbiskolnak, tereferélnek. Nem közönségesek, nem káromkodnak Csíkos mellényük vidáman libben a szélben. Nyomukban és ajkukon rózsák nyílnak. Ők azok, akiknek munkáját nagyra értékelem!

Tóth Ágnes
Vízparancsolat

— Halló, halló, Vízhivatal? Micsoda? Nem hall, mert víz ment a fülébe? Na ne hülyéskedjen. A víz az én telefonkészülékemben van, nem a maga szőrös fülében. Azonnal adja a vízigazgatót, megértette? Ha nem kapcsolja, a víz alá nyomatom magukat az újságírókkal. Na végre! Maga az? Igen? Hát kérem. Én a Vizes Zivadar illetve Tivadar vagyok és a vízvezeték utca vizenhét szám alól telefonálok, azért elmosódott a hangom. Itt ülök egy esernyő alatt a hallban. Micsoda? Hogy nem hall? Mit képzel? Hazudok én? Igenis ez a hall! De már nem sokáig. Ugyanis, ha nem küldenek ki egy csőszerelőt, hogy megszerelje a repedést, hamarosan akvárium lesz a lakásból. Ide figyeljen. Nekem ne mondja, hogy senki nincs kéznél, azaz víznél! Ismerem én jól a maguk lassú víz partot mos módszerét. És ki is íratom az újságba!
Tudja meg, hogy mi lakók, már mind vízületi gyulladást kaptunk, annyit jártunk a Vízhivatalnál vízóra ügyben. Kértük, cseréljék ki, mert rengeteg vízdíjat mutat. De csak vízkereszt után vizenöt napra küldtek ki egy vizes embert vizitbe. Az meg előbb ráült a vízakna fedelére és vízóraizott. Aztán kijelentette, hogy nem megy le az aknába, mert már attól a harminc centis víztől, ami ott lenn áll, víziszonya van. Hát még ilyet! Na, jó. Én és a Vízveres szomszéd leszívtuk róla a vizet, mármint a vízóráról, és követeltük, mondja meg mennyit mutat. De azt mondta, nem tudja, mert nem ért a taxiórákhoz. És még hozzátette, hogy az egész országban mindenütt ez van, mert ott fenn, valamelyik vízfejű meghozta az 1991/465–185-ös vízhatározatot, mely szerint minden vízórát taxiórára kell cserélni, hogy több pénzt hajtsanak be szegény vízdíjasokon! Ne szakítson félbe, megértette? Az ember agyában felforr a víz ekkora disznóságtól! Mit képzelnek maguk? Mi itt mind szegény víz-és nyugdíjasok vagyunk és a lakók közül többen a munkanélkülieknél dolgoznak. Hát miből fizessük ki azt a rengeteg vízitaxi-taxát?
Halló, halló, nehogy letegye! Küldje inkább a vízcsőszerelőt. És ne kuruttyoljon! Kikérem magamnak a parodizálást! Majd egy jó kis vízi pert akasztok a nyakukba! Miii? Hogy víziszonya van? Mitől? Micsodaaa? Attól a hülyétől, aki egész nap a vízről beszél magának? Hát idefigyeljen. Maga azért van ott, hogy megoldja a vízületi problémákat!
Azt mondja, hogy tegyem le a kagylót, mert nem tud tőlem telefonálni a csőszerelőnek repedés ügyben? És hogy fel kell vegye a mentőövet? Miért? Hát hol van maga? Micsoda? Az alattam lévő lakásban? Atyaúristen! Az a marha vízközpontos félrekapcsolt. Most kezdhetem az egészet elölről!

TÓTH ÁGNES
A KÖLTŐ SZOBRA

Kővé dermedve áll, tekintetével a Szent László templom tornyára meredve és azon töpreng mi ez a zaj, bűz betonrengeteg, őrült zenebona. Ki a fene volt az, aki ilyen hatalmas súlyt ragasztott a hátára, aki kezét lehetetlen pózban ég és föld közé szegezte, hogy ne nyújthassa kedvenc csillaga felé. Miért torpannak meg a turisták és kérdik rámutogatva: - Ki ez a hórihorgas alak? Mi a fene van a hátán? Púp? Szárnycsonk? Ejtőernyő vagy hátizsák? Miért van megmeredve olyan furcsán a keze?
Ő pedig nem tudja lekiáltani a nevét, mert bronzból van a nyelve. Csak azt görgeti a fejében, hogy egy napon rádől majd alkotójára, aki az utolsó pillanatban valószínűleg így fog védekezni az összegyűlt tömeg előtt:
- Testvéreim! Hát nem értitek miért állítottam éppen ide és ilyen alakban Őt? Nézzétek meg jobban. Nem azért olyan a jobb keze, mert most vették le róla a gipszet, hanem azért mert Európa felé mutat, mintha azt mondaná: „Azokról vegyetek példát, mert ha nem, egy napon ti sem ismertek majd magatokra. Súlyossá válik a hátatokra kényszerített batyu és megdermed benne a művészet, a tudás és az egymás iránti tisztelet. Én mondom ezt nektek, a román költészet legnagyobbika: Mihai Eminescu".

TÓTH ÁGNES
VILLAMOSSZÉK

Naponta zötykölődünk fáradtan, meggebedve, fuldokolva nem éppen vágyaink villamosán. Tapossuk egymást, lökdösődünk, furakodunk, könyökölünk, fürkésszük hátha jut nekünk is egy üres szék. Lecsapunk rá, megvívunk érte, néha még vérünket is hullajtjuk, ha orrba vágnak. De sebaj. Fő az, hogy ülünk. Elszántam, diadalittasan. Tojunk a fölénk tornyosuló többségre. Felőlünk összeeshetnek, megszülhetnek, haldokolhatnak, mi nem adjuk át a helyünket. Minket nem lehet lerángatni, lemacerálni erről az ülőkéről, mert mi megharcoltunk érte. Mert ez igenis megillet minket. Jogunk van hozzá. Akár géppuskát is foghatnak ránk, mi köpünk az egészre. Csak ülünk konokul, összeszorított fogakkal, mint halálraítélt a villamosszéken.

TÓTH ÁGNES
A KATÁNGKÓRÓ MEG ÉN

Csak pár sor arról, hogyan múlatom az időt, amikor gyötör a a vese-mese bajom és mint nagyszerű gyógyszert ajánlják nekem a katángkóró szárát, amit teaként kell fogyasztani. Szóval a nyáron elmentem katángkórót szedni. Találtam is a Körös parton. Már a csípőmig nőttek. A szép kék szemű virágok rémülten mustrálgattak, vajon mi a fenét akarok, látva, hogy harciasan közeledem feléjük. Nos, becserkésztem, megközelítettem, aztán elkaptam az egyik derekát, de sehogy sem tudtam letépni, mert baromi erős volt. Nem adtam fel. Ott birkóztam a növénnyel legalább húsz percet, folyt rajtam a víz, felettem tűzött a nap, előttem elmosódtak a virágok szirmai, mögöttem kamaszok vihorásztak, talpam alatt jókora kutyaszar lehelte ki a lelkét.. Végül sikerült letörnöm pár csenevészebb hajtást... de többre volt szükségem. Hazamentem ollóért. A tömbházunk mellett, az egyik erkély alatt nagyra nőtt katángkórók kínálták magukat. Odaléptem és simán, minden erőlködés nélkül levagdostam a szárait, amikor a csatornából a nyakamba szakadt egy tálnyi halpikkelyes lé.... Nem káromkodtam, nyugi voltam, a zavaros víz jól lehűtött. Hazamentem, megmosdottam, megmostam a növényeket is és kitettem a teraszra száradni.
Aztán elolvastam az interneten, hogy a katángkórónak csak a gyökere fejt ki gyógyhatást. Legközelebb többedmagammal megyek, hogy ki tudjuk húzni a földből. . mint öregapó a csodaretket. Hát ennyit a katángkóróról, meg rólam.

Tóth Ágnes
Söralátét-vers

Ha tikkad a nyelved
A hideg sört nyeljed,
Tavaszban nyárban,
Kocsmában, bárban,
Gurítsd le meló után,
Hörpöljed nyár délután
Iszogasd este,
Ha bámulsz a meccsre
Nem kell szebb élvezet
Üvegen két kezed
Hasadban sör kotyog
Ajkad egy dalt motyog
Tudatod így hasad
S lesz egy nagy sörhasad

Tóth Ágnes
Tömegközlekedési-dal

Buszon metrón, villamoson
A lábadat letaposom
Oldaladat jól megbököm
Hegyezve van a könyököm
Ne vicsorogj rám ha lehet
Mert kinyomom a szemedet
Nincsen jegyem se bérletem
Az ellenőrt pofán verem
Magam után nyomot hagyok
Szétköpködöm a tökmagot
Akkor vagy igazán peches
Ha rokkant vagy netán terhes
Esetleg vén trottyos nyanya
Törjön ki a jó nyavalya
Vághatsz akármilyen pofát
A helyemet nem adom át
És nem kérek tőled bocsit
Ha nem tetszik vegyél kocsit!

Tóth Ágnes
TÖKÖS VERSIKE

Tök a fejem nagy és kerek
Az egész kert rajtam nevet
Apámra a tökre ütök
De nem vagyok tökkelütött
Nevethet e zöld csőcselék
Leszek én még tökfőzelék