Tóth Ágnes Megy az Ó-év, jön az Új Nagy cipője, nagy kabátja, Derékig ér a szakálla. Hátán zsákja, mint a púp, Vajon ki ő, s hova fut? Ő az Ó-év megsúgom, Hogy hova tart nem tudom, De az biztos nem hagy árván, Januárnak első napján Öccse topog házunk táján. Ő az Új év, friss és üde, Piros orra, piros-füle. Kis cipője, kis kabátja, Nem serken még a szakálla.

Tóth Ágnes
Álom-bálon

Tóban álltam derékig,
lábam leért fenékig,
fejem felért az égig.
Holdsugárban lubickoltam,
csillaglánynak udvaroltam,
ajakáról csókot loptam.
Fényfonálon lengedeztünk,
felhők hátán kergetőztünk,
tónak tükrén keringőztünk.
Ezer tücsök ült a gáton,
hogy csak nekünk muzsikáljon,
ezen a szép álom-bálon.

Tóth Ágnes

Kék vers

Tenger-partján kék a város,
A sok ház is csupa kék,
Kék kenyeret süt a lisztből
Kemencéjében a pék.

Kék a kutya, kék a macska,
Sötétkék a kövezet,
Kék cipőmnek kék orrával
Rugdosok kék köveket.

Égszínkék a veréb szárnya,
Ibolyakék a szeme,
Indigókék hangszóróból
Felcsendül egy kék zene.

Olyan kék, akár a tinta,
Vagy a szilva, a kökény,
Mint amilyen anyukámon
A kék pettyes kis kötény.

- Kelj fel, Pisti! – mondja anya -
És kék hangon kelteget:
- Elaludtál, kék pacára
Ejtve buksi fejedet!

Piros vers

Csipkebogyónak
izzik az arca
bíbor a szőlő
piros az alma
dércsípte dombnak
vörös a halma
rőt hajú ősznek
szól ez a dal ma

Sárga vers

sárga a citrom
sárga a Nap
sárga a csibe
a kotló alatt
napraforgókon
sárga kalap
búza aranylik
napfény alatt


Zöld vers

Zöld az erdő, zöld a mező
Smaragd zöld a fűszál
Zöld levélen egy víg tücsök
Muzsikálva kószál
Zölden él a remény benne
Azért olyan jó a kedve


Barna vers

A hugicám azt akarja
Legyen barna minden rajta
Barna haja, barna szeme
Olyan mint a vadgesztenye


Kék és Piros

A Kék festék meg a Piros
Összedugta kobakját
Elmentek világot látni,
Mert unták a palettát

Kézen fogva bandukoltak,
Csodálták a házakat
Élvezték a suhanó szélt,
Fűben a virágokat,

- Festhetünk mi festő nélkül -
Mondta Pirosnak a Kék
Felugrott a magasságba,
S így lett égszínkék az ég

Vérvörösre festette
A háztetőket a Piros
Később jelzőlámpába bújt,
Hogy ő legyen a tilos.

Azután a rétre mentek,
Hogy virágot fessenek,
De már volt kék, piros, sárga
És fehér is rengeteg.

- Nem látok lila virágot -
Mondta Pirosnak a Kék,
- Hogyha én most lila lennék,
Egy ibolyát festenék.

- Ha meg én lennék a lila -
Sóhajtott a Piros szín -
Lehetne a réten több száz
Lila szirmú kökörcsin.

S amíg ezen sopánkodtak,
Rájuk talált a festő,
Összekeverte a két színt,
S így lett lila a kettő.


Lila vers

Harmat cseppben fürdik
A szerény ibolya
Mellette öltözik
Az esti viola
Lila szoknya libben
a kökörcsin lányon
Abban fog táncolni
a pillangó bálon
Szivárvány hídján
Lila szín várja
Legyen a leglilább
Virág a párja



Fekete vers

Koromfekete a korom
Öreg kéményekben ég
Éjfekete éjszakákon
bársonyfekete az ég
hollófekete a holló
felszáll a tetőre
szárnyából egy tollat ejt
a fekete földre


Fehér vers

Fehér a lúd tolla
Hófehér a párna
Alabástrom fehér
Az angyalok szárnya
Tejfehér a tej
És hófehér a hó
Száguldunk a lejtőn
Hali-hali-hó


Szürke vers

Szürke a felhő
Borús az ég
Fészkére tart
Egy kicsi veréb
Hamuszín szárnya
Ólomszín árnya
Szürkén vetődik
A késő nyárra


Drapp vers

Teve fut a sivatagban
Trapp, trapp, trapp
Lába alatt a sok homok
Drapp, drapp, drapp
Mintha tejbe kávécseppet
Ej-te-nék
S benne úszna a sivatag S a te-vék.


Narancssárga vers

Festegetett Piroska
Színezgetett Sára
Piroskánál piros szín volt
Sárinál meg sárga
Meggyet pingált az egyik
Citromot a másik
De nem látta egyik sem,
Hogy egy dongó kényesen
Festékükbe mászik

Kóstolgatta a pirost
Megnyalta a sárgát
Rázogatta egyenként
A hat lába szárát

Egyik helyen piros lett
Másik helyen sárga
És így lett a kíváncsi légy
Végül narancssárga.


Rózsaszín vers

Megszomjazott Ildikó
Koktélt inni volna jó
A hűtőben kutakodott
Polcok közé furakodott
Talált is egy meggyszirupot
Nyitotta az üveg szörpöt
Megdöntötte, belehörpölt
Jaj, de tömény, jaj de édes
Ott egy csupor, mázas, fényes
Tejecske van a bögrében
Így kiáltott örömében
„Mind a kettőt szeretem
És most összekeverem”
Kóstolgatta, kortyolgatta
Oly finom volt, mind megitta
Elnyelte egy fél perc alatt
S bajusz nőtt az orra alatt
Mit gondoltok, milyen színű?
Hát persze, hogy rózsaszínű.


Bordó vers

Pince mélyén öreg hordó
Benne otellóbor, bordó
Sötétvörös, vígan csorgó
Jön a gazda, orra lógó
Gyomra korgó, kedve morgó
Kóstolgatja - ez a bor jó
Búbánatot rögvest oldó

Tóth Ágnes
TÉL

December

Nézd, milyen sok hópillangó
táncikál az éjben,
mintha csak az öröm fénye
szállna a sötétben.

Lesz belőlük hótakaró,
pihe-puha szőnyeg,
kertek alján hamarosan,
hóemberek nőnek.

Némelyikük varázs seprűt
szorongat kezében,
azon száll a házak fölé
holdvilágos éjen.

Hogyha szépnek találja a
mélyen alvó várost,
megemeli kalapját,
a rozsdás fülű lábost.


Holdudvar

Nagy udvara van a Holdnak,
Kertünkre hópelyhek hullnak.
Ha a házunk Holdon lenne,
Holdudvar is havas lenne,
Ott szánkázna sok kis csillag,
Amíg a Nap fel nem virrad.

Giling-galang

Karácsonyváró a tél
Fehér szárnyán szél zenél
Szól a csengő, fut a szánkó
Pihe-puha havat szántó

Le a völgybe a kis házba
Kalácsból font boldogságba
Oda, ahol szól a harang
Azt énekli: giling-galang

Hirdeti a szent ünnepet
A kis Jézus megszületett.
Este van s a gyertyafényben
Szeretetben, békességben

Kicsi házban engem várnak
Bekopogok, ajtót tárnak
Kalácsból font öröm vár rám
Angyal zenél arany hárfán
Odabent én, nagyi, papó
Kint meg vattacukor a hó

Tóth Ágnes
Őszi színek

Sárga sápadozik,
Lila-és drapp libben,
Barna bennragad a
Gesztenye színben.

Narancssárga nyújtózik
Az alkonyi fényben,
Bordó borongva ül
A naplementében.

Nyakunkon az ŐSZ. Olvassatok verseket róla.
Tóth Ágnes
Öreg kalap

Szeptember a nyárból
jó nagyokat harap,
s ráborul a tájra
mint egy öreg kalap.

Köddel telt párnák
bújnak ki belőle,
futna a természet,
ha tudna –előle –

Meztelen ágakon
borostás szél zenél,
táncot lejt pajzánul
ezernyi falevél,

A nyaruk elmúlt,
de jókedvük megmaradt,
kergetőznek az
őszi fák alatt,

Avarba bújnak,
nevetve, zörögve,
Tudják a vén kalap
nem marad örökre.

Őszi színek

Sárga sápadozik
Lila meg libben
Barna bennragad
A gesztenye színben.

Narancssárga nyújtózik
Az alkonyi fényben
Bordó borongva ül
A naplementében.

Őszi szél

Szél zizeg az őszi lombon,
Végigszánt a szőlődombon,
Füledbe súg: kiskoma,
Kezdődik az iskola!

Ákom-bákom

Iskolában a táblákon,
fehérlik sok ákom-bákom.
Még nem tudom, hogy mi lehet,
de tavaszig megtanulom,
s leírom majd a nevemet.


Sünike

Gesztenye pottyan,
kobakja koppan,
tüskeruhája
szertereped.
Sünike nézi,
ezt meg ki érti,
kicsi testvérem
fán született?


Kipp-kopp eső

Esernyőmön táncikálva
Jár az eső táncos lába
Először csak kip-kop, kopog
Később aztán ziheg-zuhog
Csatornában vígan fecseg
Dézsába gyűl nem kesereg
Azért olyan jó a kedve,
Táncos lába ázik benne.

Tóth Ágnes
Kipp-kopp eső

Esernyőmön táncikálva,
Jár az eső táncos lába.
Először csak kipp-kopp, kopog,
Később aztán ziheg-zuhog,
Csatornában vígan fecseg,
Dézsába gyűl nem kesereg.
Azért olyan jó a kedve,
Táncos lába ázik benne.

Tóth Ágnes
Szél hintázik

Szél hintázik a faágon.
Szempilláját lepi álom.
Felette a kéklő égen,
felhő topog kötőféken.
Mérgelődik, egyre dagad,
Kötőféke el is szakad.
Köpönyege szerte reped,
két zsebéből eső ered.
Lezúdúl a zöld határra,
le a hintázó faágra.
Riad a szél azon nyomban.
Elfújja a felhőt onnan,
s terelgeti arra fele,
hol szomjas a fák levele.

TÓTH ÁGNES
Hívogató

Ha én kilincs lennék,
mindig kilincselnék.
Ha meg csengő lennék,
folyton csilingelnék.
Ajtó ha lehetnék,
szárnyam nyitogatnám,
sok kedves barátom
Mind behívogatnám.


Hétfőtől hétfőig

Mit csinálunk hétfőn?
Ugrálunk a lépcsőn.
Mit csinálunk kedden?
Fényesítjük kedvem.
Mit csinálunk szerdán?
Rajta ütünk Terkán.
Mit csinálunk csütörtökön?
Gurulunk majd sütőtökön
Mit csinálunk pénteken?
Felszállunk egy éneken
Mit csinálunk szombaton?
Jót bulizunk, mondhatom.
S mi történik vasárnap?
Jó lesz, mint egy basának.
Délig alszunk, iszunk, eszünk,
Hétfőre már frissek leszünk.


Fáradt a Nap

Mendegél a Napsugár,
azt se tudja merre jár,
égi útján úgy elfárad,
alig bír már lépni hármat
ezer lába sántikál.
Megpihen egy keveset,
zöldellő fenyők felett,
arra gondol, nem gyalogol,
kölcsön kéri majd a Holdtól
a Nagy Göncöl-szekeret.


Gombaházikó

Gombaházban ki lakik?
Találunk bent valakit?
Bizony, van bent egy kis lakó,
nem más ő, mint apró Janó.
Ne kérdd tőle, hogy kijöjjön,
most várja, hogy nagyra nőjön.
Ha már nem lesz kicsi legény,
előbújik, s megszámolja,
hány petty van a ház tetején.


Egyedül

Nyuszikám a fűben ül,
unatkozik egyedül,
itt a dombon körülötte,
csak a tücsök hegedül.
Tücsök úrfi vígan él,
énekelget úgy zenél,
de nyulamnak egy nagy répa
minden dalnál többet ér.


Cirmi

Az én cicám Cirmi,
azt hiszi tud írni.
Tíz körmével kaparja,
becses nevét a falra.
Nincs ez így jól Cirmi,
szebben kéne írni,
rád fér még a tanulás,
ez csak macskakaparás!


Kutyadolog

Szabad vagyok, nincs pórázom,
Barátomat, Bodrit várom.
Megkergetek néhány kandúrt,
Játszom velük rabló-pandúrt,
Siess Bodri, te is ugass,
Lesz macskajaj, lesz nemulass!



Méhecske kép

Fotóshoz ment a méhecske,
Kell neki egy fényképecske.
Kitárt szárnnyal állna rajta,
Fejét kissé hátrahajtva.

Elküldené barátjának,
Dánielnek, a darázsnak.
A fotósnak azt ígérte,
Finom mézzel fizet érte.

Elkészült a fényképecske,
Szép volt rajta a méhecske,
Párja talán nem is akadt,
De fényképe mézbe ragadt.

Megnézheted te is bátran,
Még ott van a méhkaptárban,
Virágmézzel van körítve,
Örökre megörökítve.

Tóth Ágnes

Napleányka

Tavaszra ébredt a hajnal
Vidám kedvű madár dallal
Örül a kis hóvirág
Kap ma fehér bóbitát
Piros szoknyát a tulipán
Barackvirág kacag a fán
Kertünk felett Napleányka
Pántlika van a hajába
Még csak egy kis púder kéne
Ne ragyogjon úgy a képe

Virágoskert

Tavaszt hirdet sok kis virág,
Virágba borult a világ.
Pompáznak a kertecskémben,
Illatoznak ezer színben,
Rózsák, szegfűk és violák,
Liliomok, kék ibolyák,
Darázs fürdik virágporban,
Még a Nap is virágból van.

Smaragd táj

Körös-körül zöld a táj,
Patak felett lepke száll.
Napfény fürdik víztükörben,
Gólyahír ül selyem fűben,
Aranysárga bóbitája
Rásimul a smaragd tájra.