Ének: Gara György
Videó link Link
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy ébredj,
nem fonódna rám a bánat,
szemembe hullanának
tűztollú reggeli fények,
reggeli fények...
Ha volna valaki,
aki azt mondaná, hogy járjak,
minden utca hívogatna,
néznének megtagadva
csalóka éjszakai árnyak,
éjszakai árnyak...
Ha valaki megfogná a kezem,
vagy biztatóan visszanézne rám,
sokáig néznék a felkelő nap felé,
és lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki
nekem mindenem volnál,
tétovázva erre jönnél,
csendesen átölelnél,
mennék, s te megcsókolnál,
és semmit se szólnál...
Ha valaki megfogná a kezem,
vagy biztatóan visszanézne rám,
sokáig néznék a felkelő nap felé,
és lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az, aki
nekem mindenem volnál,
tétovázva erre jönnél,
csendesen átölelnél,
mennék, s te megcsókolnál,
és semmit se szólnál...
Semmit sem szólnál
