ÉNEKLEM A SZABADSÁG DALÁT…   Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Magasan szálló sólyom Kárpátok felett Körberepüli a „Magyari” népeket.

             EGY ÁRVA PIROS PIPACS AZ ÚT SZÉLÉN…   Egy árva piros Pipacs az út szélén Álldogál magányosan, mert nincs párja. Autók sűrűn mennek és a végén Mérgező füstjük lesz szegény halála.   Mikor arra jártam, bicajt lerakva Megálltam, gyönyörködtem szépségében.

                AZ ORCHIDEÁNK MÉG  MINDIG GYÖNYÖRŰ…   Az Orchideánk még mindig gyönyörű, Mert bearanyozza az életünket Akkor is, ha odakint nem a derű Napjai mutatkoznak, de bennünket   Felvidítanak csodás látványukkal A Májusi csapadékos időben. Megbabonáznak az illataikkal De ez nem baj, mert vírus elmenőben.

                HISZEK AZ ÖSSZEFOGÁS EREJÉBEN…   Hiszek az összefogás erejében Mindhalálig, Senki után nem megyek gyűlölködés viharáig, Ahol már orkánná szélesedve szítják a tüzet, Melyhez nem való ma az igazi Magyar Becsület.

                SZERETET NÉLKÜL…   Pál 1 lev. A Korintusbeliekhez 13. 13. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

                BARÁT AZ, AKI…   Barát az, aki segít a bajban mindhalálig, De nem hagy cserben soha, ha bajban vagy sokáig, Mert már menet közben látja, hogy mi a teendő, Tudja azt is, hogy az ember gyarlóan esendő.

              Sajnos ma már csak emlék, mert már új gazdája van a Szülői háznak és udvarának.   A VÉN DIÓFA          A régi öregek mikor diófát ültettek tudták, hogy annak a gyümölcsét nem egyhamar fogják élvezni. Nem törődtek vele, hisz az a gondolat hogy valamikor termőre fordulva örömet okoz az utódoknak, mindig boldogsággal töltötte el a szívüket.

                BAKONY, TE CSODÁS…   Bakony, Te csodás, Szülőföldem szép hegyei, Van – e még valaki, aki ezt nem ismeri? Nekem Mindent jelentenek ezek a hegyek, Gyermekkorom világa, ott élő emberek.

            A GUTENBERG - GALAXIS  MA IS EGY CSODA…    Gutenberg - Galaxis ma is egy csoda, Nekem sokat adott a könyvkiadás, Pedig már nagyon nyomul a technika, Mégis azt mondom, ez még nem csalódás.   Hetvennegyedik évembe járva sem Hagyom cserbe a nyomtatott könyveket, Mert az irodalom és az értelem Testvérek, megszépítik életemet.

                SZÓL A RIGÓ…   Szól a rigó, nádi rigó, itt van már a kikelet, Tópartján az öreg halász óvatosan lépeget. Kikötve vár kis csónakja várja már a gazdáját, Öreg halász meg a válláról leveszi a szákját Mikor odaérve a horgászbotja is lekerül, A derék ember fáradtan csónakja mellé leül.