AMIKOR MÉG HARMINCHÉT  ÉVES VOLTAM…   Amikor még harminchét éves voltam, Nem törődtem az idő múlásával. Akkor még sötét szakállt borotváltam, Nem találkoztam az ősz szőrszálakkal.   Ezerkilencszáznyolcvanöt évben Jártunk éppen abban az évjáratban, Ahogyan itt látszódom a fényképen, Kicsit komolykodó fizimiskában.

             LESZ MÉG REMÉNYÜNK  EGYSZER MAJD ARRA…   Lesz Még Reményünk Egyszer Majd Arra, Hogy Magyarság Feláll Csatasorba? Lesz Még Reményünk, hogy egyszer gyorsan Fotelból kikelve, hamarosan Eggyé válva, a nyomort lerázva Megmutatva, hogy Magyar Nem Szolga? Miért Gyűlöli Egymást a Magyar? Miért Nem Helyette Békét Akar?   Lesz Még Reményünk Egyszer Majd Arra...

             MA SEM ÍRNÁM MÁSKÉPPEN…   A TERMÉSZETTEL HARMÓNIÁBAN… Bizakodva nézzünk előre!   A Természettel Harmóniában Élni, Ránk váró nehézségektől Sosem félni, Bízni mindig az Erős Akaratunkban, De nem bízni az öldöklő háborúkban, Mert az Emberiség Léte Mindig a Tét, Aki Ellene Tesz, Maga Ellen is Vét!   A Természettel Harmóniában Élni, Erdők, mezők, hegye...

                VIRÁGZIK A NEGYEDIK ORCHIDEA…   Virágzik a negyedik Orchidea Szobánk melegében büszkén és szépen. Különlegesnek számító illata Száll felénk, beszívjuk gyönyörűségben.   Ablakon keresztül Nap erőlködik, Plusz hét fokkal viaskodik és bőszen Próbálja legyőzni.

              BÉKESSÉGET ADJ A FÖLDNEK ISTENEM… Imádság helyett is kérem.   Békességet adj a földnek Istenem, Hisz erre várunk hosszú idő óta. Minden embernek kérem, nem csak nekem, Mert még a keserédes, hangos nóta   Sem tudja azt szép szóval kifejezni, Hogy elfogyóban van már a Szeretet. Jelenünkben egyre rosszabb most élni, Mert nélkülözés nehezít életet.

              MA SEM ÍRTAM VOLNA MEG MÁSKÉPPEN.   BECSÜLJÜK MEG A FÖLDET…   Becsüljük meg a Földet ahol élünk Mert nem tudhatjuk, hogy a Nemzedékünk Megtartó ereje meddig bírja még Amit ránk hagytak az Őseink oly rég Azzal a szándékkal, hogy Megmaradunk, Idegen uralomnak nem hódolunk Be többé e szétdarabolt Honban, Szeretett Csodálatos Hunniánkban.

                NYOMOM A GÁZT SEPRŰNYÉLEN LOVAGOLVA. Aki nem hiszi, akkor is jó boszorkány vagyok.   Nyomom a gázt seprűnyélen lovagolva, Kit érdekel ma mosás, főzés és konyha. Takarítani sincs kedvem, mert azt minek, Mikor a seprűmmel inkább repülhetek. Kit érdekel, hogy boszorkánynak tartanak, Hiszen a mesekönyvek is erről írnak.