MA SEM ÍRTAM VOLNA MEG MÁSKÉPPEN.
BECSÜLJÜK MEG A FÖLDET…
Becsüljük meg a Földet ahol élünk
Mert nem tudhatjuk, hogy a Nemzedékünk
Megtartó ereje meddig bírja még
Amit ránk hagytak az Őseink oly rég
Azzal a szándékkal, hogy Megmaradunk,
Idegen uralomnak nem hódolunk
Be többé e szétdarabolt Honban,
Szeretett Csodálatos Hunniánkban.
Becsüljük meg a Földet ahol élünk,
Mert ez a kevés kicsiny Örökségünk
Sem marad meg, ha tovább viszálykodunk,
Nem a Nemzet javáért munkálkodunk
Hanem Ki a Nemzetibb azt vitatjuk,
Másokat Hatalommal Eltiporjuk.
Tisztesség és Becsület ne tűnjön el,
Mert a Magyar Ember Többet Érdemel!
Becsüljük meg a Földet ahol élünk,
Hisz nekünk nem lehet más küldetésünk
Mint Hinni abban, ami az igazunk,
Megszentelt Honunk, Falunk és Városunk
Ahol Nemzedékek során élhettünk,
Minden reánk rakott igát levettünk.
Ne legyünk soha megalázott szolga,
Aki a gőgös nagyurak bolondja!
Becsüljük meg a Földet ahol élünk,
Mert a Föld ahova mindennap lépünk
Létező - életünk oly fontos része,
Mely Múltunk– Jelenünk – Jövőnk Egésze.
Drága Magyarjaim szerte Hazában,
Határon túli elrabolt Világban
Ne veszítsük el Hitünk az Egységben:
Higgyünk az Összefogás erejében!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2013. 01. 04. Péntek délelőtt 9:36
