A hallgatásról és a hallgatókról


A hallgatásról és a hallgatókról

De hallgatni sincs mindig jogod; különösen, ha a fecsegõ megszólal, elõbb-utóbb felelned kell. Természetesen mi sem lenne vonzóbb, sem kényelmesebb, mint mindig és minden alkalommal hallgatni az emberek között, s csak mûveden át szólani a világhoz – mûveden át, ami lehet egy könyv vagy egy pár tisztességesen varrott cipõ, vagy éppen csak a türelmes és kiegyensúlyozott létezés ténye. Ez lenne a legszebb; de az élet nem adja ilyen olcsón a megoldást. Hallgatnod kell, de nem úgy, mint aki kényelembõl vagy gõgbõl, megvetésbõl hallgat; ehhez nincs jogod, mert ember vagy, s embertársaidnak joguk van kérdéseikre tõled is választ kérni. Nem, úgy kell hallgatnod, mint aki õriz valamit. S csakugyan, aki felelõsséggel hallgat, mindig megõriz valamit: egy titkot, egy rangot, az emberi mûveltség öntudatát. De néha beszélned is kell, le kell dobnod a hallgatás sötét palástját, meztelen testtel kell a porondra lépned, kezedben az emberi párharc méltányos fegyverével, az igazsággal. Ha az igazságot tagadja valaki, nincs jogod hallgatni.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,358 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A fecsegõkrõl Következő cikk: A nagy erdõkrõl és a fenyõkrõl


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: