Amikor csak teheted – de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az idõt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! –, menj el a hõvizû közfürdõk valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdõzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérõen. A gyógyvizek átjárják tested és élénkítik lelked, megnyugtatják munkától és világtól elkínzott idegeid. A gyógyfürdõk afféle nedves kolostorok, ahol zavartalanul átadhatod tested és lelked a józan és méltányos pihenésnek. A kénes, vasas vizek a bõr pórusain át hatnak a belsõ szervekre és idegrendszerünkre; a fürdõ légköre, a fátyolos-párás környezet megszabadít a külsõ világ olcsó képzeteitõl. Fürödj tehát rendszeresen és módszerrel, mint a rómaiak.

Ne törõdj vele, ha e szokásodat lenézik a spártaiak; gondolj arra, hogy Spárta egyetlen önálló gondolkozót sem adott a világnak, s végül így is, úgy is elpusztult. Fürödj nyugodt lelkiismerettel. Fürödj módszeresen, váltogasd a forró és langyos, majd hideg medencéket és tusokat, engedd át tested a dögönyözõk kézügyességének, üldögélj hosszan a meleg vízben, tûrd el, hogy hidegvizes turbánnal göngyöljék be koponyádat, add át tested és lelked a meleg víz, a langyos csend nyugalmának, gondolkozzál, tanulj vízi türelmet, pihenj. A hurik ölében sem lehet úgy pihenni, mint egy hõvizû gyógyfürdõ medencéjében. S a forró léggel hevített kamrában ne maradj soha két, három percnél tovább. S adjál a személyzetnek jelentõs borravalót. S tudjad, hogy halandó vagy, de addig is tartozol testednek valamivel. Például a gyógyfürdõvel, hetenként kétszer; legföljebb háromszor.