Zádorvár (Pécsely)


Zádorvár (Pécsely)

A Zádor-vár vagy másnéven a Himfy-vár jelentős maradványai a Balaton-felvidék zöldellő lankái között terül el a csupán néhány utcából álló Pécsely község közelében. A községből kiindulva jó órányi kapaszkodás után érhetjük el a gazdátlanul pusztuló romokat, a 363 méter magas hegycsúcson. A 14. században emelt gótikus stílusú vár, melynek históriáját csupán csak részleteiben fennmaradt oklevelekből ismerheti korunk, egykor a nemesi Vezsenyi család uradalmának birtokközpontjaként büszkén magasodott a környék völgyeinek települései fölé. A Zádor-vár amolyan tündérvárként, madárfüttyös, leánykökörcsin és levendula illatú, árnyékos kirándulóhellyé változott az évszázadok folyamán. Az oltalmában épült kilátó kihagyhatatlan, minden évszakban. Pedig, a magyar romvárak között is a legkevésbé ismertek közé tartozik: ha rákérdezünk, hogy hol is keressük, bizony kevesen vágják, rá, hogy a Balaton-felvidéken. Bár a vár szépen megmaradt, minden lakott helyen kívül, elfeledve omladozik. Történetéről keveset tudunk, mert építői két év elteltével hagyták sorsára. Pedig a maga korában csinos kis erősség volt, lakótoronnyal, palotával, kápolnával. Afféle álomlakhely lehetett, csakhogy megálmodói birtokhatárukon kívül emelték, így azt, ahogy elkészült, magának követelte a veszprémi káptalan. Tulajdonosai pedig, ezt követően neves egyszerűséggel felhúzatták maguknak új családi fészküket Nagyvázsonyban, s oda költöztek át. Nagyon úgy tűnik, hogy volt miből két kézzel szórniuk a pénzt. Akkoriban is jól fizethették a királyi szakácsokat és étekfogómestereket. Hogy őket követően sem lakta senki, annak az az oka, hogy stratégiai értéke a nullával volt egyenlő. E környék már akkoriban is világvégi helynek számíthatott. Az „ingatlan” értékét egyedül a csodás balatoni panoráma növelhette volna, de ez önmagában kevésnek ítéltetett.

Az Árpád-házi királyok uralkodása idején a környék völgyeiben sűrű településhálózat alakult ki, amiből Barnag jobbágyfalut a Vezsenyi család birtokolt. 1374-ben I. Lajos király idejében a mai Zádor-hegy a Szabad-hegy nevet viselte. Anjou Mária királynő 1384-ben Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott arra, hogy a Szabad-hegyen várat építhessen. Az új erődítmény rövidesen elkészült, de létrejötte ellen a veszprémi káptalan tiltakozást jelentett be. A tiltakozás annak volt betudható, hogy a Vezsenyiek erőszakkal távolították el az ő földjüket képező, Pécsely határában emelkedő Szabad-hegyen felállított határjeleket, hogy annak helyébe várat emeljenek. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi káptalan javára ítélték meg, így a Vezsenyi família kénytelen volt elhagyni az új rezidenciát, helyette a közeli Nagyvázsony belterületén hoztak létre újabb szállást. A várat azonban a család kihalásáig a Vezsenyiek birtokolták, ahol közben rövid ideig a cseh husziták is megtelepedtek. Egy oklevél már 1486-ban „molendium Zador” (Zádor-malom) néven említi a helyet. Ez lett a neve később a forrásnak is, amelynek a vize a malom kerekét hajtotta. Később a Vezsenyi-birtokok Kinizsi Pál kezébe kerültek, akkor ezt a várat is Kinizsi vár néven emlegették. A romos várat 1652-ben Zichy István kapta meg III. Ferdinándtól. A várról több történet is keletkezett, de a valóságban történelmi szerepe nem volt.

A ma fákkal-bokrokkal erősen benőtt területen az egykori építőmesterek egy 55 x 65 méteres részt vettek körbe magas kőfalakkal. A déli oldalon egy szögletes kaputorony oltalmában lehetett a várudvarra bejutni. Az egyik sarokban a vaskos öregtorony, míg a másikban a hosszúkás palotaszárny kapott helyet, maradványaik az elmúlt évszázadok alatt leomlott több méternyi omladék közepette még mindig jól kivehetőek. A lakóépület végén egy egyenes záródású kápolna szolgálta a várbeliek lelki épülését. Itt napjainkban egy fából ácsolt kilátó emelkedik, ahonnan csodaszép látvány tárul a felkapaszkodó kirándulók elé a közeli Balaton irányába. A várat a végvári rendszerbe sem tagolták be, történelmi szerepe jelentéktelen. Még az sem igazán tisztázott, hogy építése befejeződött, vagy félbeszakadt. Pedig meglehetősen nagy kiterjedésű várnak indult, és ez romjaiban is megmutatkozik. A legenda szerint, a Bakonyi betyárok legismertebbike, Sobri Jóska is bújkált errefelé egykoron. Könnyű megközelíteni, nagyon hangulatos, ligetes környezetben találhatók a romok. Igazi "piknik" környezet, a romok adta sajátságos hangulattal. Természetes, hogy az évszázadokig lakatlan várat regék, mondák alakjaival népesíti be a képzelet. Ezek közé tartozott az a Zádor lovag is, akinek rémtetteiről oly sok történet maradt fenn. Maga a vár a középkori Zádor-malomtól kapta mai elnevezését. Mert alatta a völgyben, a friss vizű forrás közelében évszázadok óta ott áll a malom, s mellette ma is ott folydogál a sebes vizű kis patak.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. március 12.
Nézettség: 2,236 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Vitány-vár (Vértessomló) Következő cikk: Zalaegerszeg vára

Forrás:
todk.hu/dokumentumok/zador-var.doc


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: