Komárom vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság észak-nyugati részén. 2934 km2-es területét a
trianoni békeszerződés során a Duna mentén Csehszlovákia (1392 km2) és Magyarország (1442 km2) között osztották fel.
Földrajz
Komárom vármegye területe nagyrészt síkság, csak délen találhatóak kisebb hegyek. A Duna két partján elterülő síkság
a Kisalföld része, délen a Vértes-hegység egyes csoportjai emelkednek. Keletről a Koltai-dombság és a Gerecse,
délkeletről a Vértes alkotta természetes határát, a Csallóközben a Csiliz-patak Győr, a Határ-kanális pedig Pozsony
vármegyétől választotta el. A vármegye folyókban igen gazdag: a Duna, a Vág, sőt, a Nyitra is átfolyt a vármegyén,
valamint tavakban is igen gazdag volt (Öreg-tó, Kerek-tó). Északról Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék, keletről
Esztergom vármegye, délről Fejér vármegye, nyugatról pedig Győr vármegye határolta.
Történelem
Komárom vármegye a 11. században jött létre, öreg vármegye volt. 1919-től Dunától északra fekvő területei
Csehszlovákia területét gyarapítják. 1938-ban a Duna folyótól északra fekvő területek is visszakerültek
Magyarországhoz. Ekkor az egész Csallóközt a vármegyéhez csatolták, de 1945 után újra Csehszlovákia része lett.
1950-től a déli része a vármegyének egyesült Esztergom vármegye területével, így jött létre a mai Komárom-Esztergom
megye. 1996-tól a Szlovákiához tartozó terület nagy része a Nyitrai kerület Komáromi és Érsekújvári járásához
tartozik, Nagymegyer és Ekecs pedig a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához.
Közigazgatás
A vármegye 1754-től kettéosztásáig négy járásra és egy szabad királyi városra (Komárom) volt felosztva:
- Csallóközi járás, székhelye Nemesócsa
- Gesztesi járás, székhelye Nagyigmánd
- Tatai járás, székhelye Tata
- Udvardi járás, székhelye Ógyalla
Forrás: Wikipédia
