Az alakító metszés általában nagyobb figyelmet és hozzáértést kíván, mint a termőkorú fenntartómetszés, ezért kívánatos betartani az alakítással összefüggő legáltalánosabb szabályszerűségeket.

1. A leghosszabb hajtások mindig a felső rügyekből törnek elő. Ezért a vezérvesszőt mindig ott kell visszavágni - 4-6 rügy ráhagyással-, ahol a következő ágat vagy ágemeletet kívánjuk kialakítani. Ez a szabály érvényes a törzsmagasság meghatározására is, amit koronába-metszésnek is nevezünk.
2. Vázágak kineveléséhez a gyenge - 20-30 cm hosszú vesszőket 3-5 rügyre vágjuk vissza, az erős - 40-50 cm hosszú vesszőket csak mérsékelten vagy nem is szükséges visszametszeni. Utóbbi esetben csúcsrügyből történő vázágnevelésről beszélünk. Ha csonthéjas gyümölcsfa koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor ezekről a vesszőkről a virágokat el kell majd távolítanunk, nehogy a képződő termés lehúzza a vesszőket, és ezzel megváltozzon a leendő vázágak szögállása. Ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott vesszők egészségesek, lehetőleg egyforma fejlettségűek legyenek.
3. A koronaalakítás során tartsuk be az azonosság elvét: Ha az oldalvesszőket visszametszettük, akkor a sudarat is vissza kell vágni, és fordítva is igaz. A vegyes metszés aránytalan kihajtást fog eredményezni.
4. Leendő vázágnak a sudáron egy vesszőt soha sem szabad meghagyni, mert ez vagy átveszi a vezér szerepét, vagy féloldalas lesz a korona. Kettőt már meg lehet hagyni, ha azok közel egyforma erősek.
5. Ha a koronaformához vázágakat kell kinevelni meghatározott szögben, vagy a koronaforma sudaras lesz, akkor a vegyes rügyes gyümölcsfajok (alma, körte, dió stb.) vezérvesszőinek végéről a csúcsrügyet le kell metszeni, vagy kihajtás után a virágot ki kell csípni. Ezt azért kell elvégezni, mert ha termést hoznak, akkor a termés részben lefogja a növekedést, illetve a súlya megváltoztatja a vessző szögállását. Az oltványdióra különösen érvényes ez a szabály. Ha a koronaalakítás időszakában a dió vezérvesszőinek végéről nem metsszük le a vegyes rügyeket, akkor a termések erősen visszafogják a növekedést a fa "ülve marad".
6. A diócsemete törzsét ültetés után tavasszal erősen -40-60cm-re a talajtól- vissza kell metszeni. A csonkból kitörő hajtások közül a legerősebbet kell meghagyni május végén, a többit el kell távolítani. A meghagyott hajtás nagyon erősen fog nőni -sokkal jobban, mint ha nem metsszük vissza ilyen "durván" a törzset-, ezért karóhoz kell kötni, nehogy a szél letörje.
7. Ágcsoportos koronaformáknál - katlan, váza, kombinált stb.- az ágcsoportot nem szabad egy pontból indítani, mert a fák vázágai később könnyen lehasadhatnak. A vázághasadásra érzékeny gyümölcsfajták vagy fajok vázágait nem célszerű csúcsrügyből nevelni, ezeknél biztonságosabb a visszametszéses módszert alkalmazni (Budapest kajszi, Érdi bőtermő meggy, ön-termékeny szilvák, ringló stb.)
8. A koronaszerkezet gyorsabb kialakítása végett a hajtásválogatást minden esetben el kell végezni. Ennek során eltávolítjuk a meredeken felfelé törő hosszú, a konkurens, valamint a törzsből kitört hajtásokat is, hacsak nem akarunk törzserősítőket hagyni. Az első hajtásválogatást meg lehet kezdeni már 1-2 cm hajtáshosszban, de mindenképpen el kell végezni, ha a hajtások 20-25 cm hosszúak.
9. A vázágakat a koronaformának megfelelő szögállásban kell kinevelni. A vesszők vagy hajtások kívánt szögállását általában lekötözéssel rögzítjük. Ennek ideje rügypattanáskor, vagy félfás állapotban, augusztus végén van. Kötésnél nem szabad a kötöző anyagot a vesszőre szorítani, mert elvághatja azt.
10. Azokról a koronás oltványokról, amelyeken a vesszők túl alacsonyan vagy túl magasan vannak, a vesszőket távolítsuk el, az oltványt suhángként kezeljük. Ellenkező esetben a törzsmagasság nagyon rövid, vagy ami rosszabb, nagyon hosszú lesz.
11. Ágcsoportos koronaformáknál egy ágcsoportban 3-4 vázág-vesszőnél többet nem célszerű meghagyni. A meghagyott vesszők térben arányosan álljanak, és ha lehet a felsőbb ágcsoport vesszői ne az alsók felett legyenek, hanem közöljék azokat, a jobb fényhasznosítás végett. Ezt a szempontot a sövényeknél nem lehet betartani, csak a kör alapvetületű koronaformáknál.
12. A központi tengely magasságát (tulajdonképpen a fáét) a sudárvessző eltávolításával vagy annak lekötözésével korlátozzuk.
13. Ha a bogyósokat bokorformára akarjuk nevelni, akkor ültetés után erősen vágjuk vissza vesszőiket a jobb bokrosodás érdekében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a ribiszkeféléket és a köszmétét 3-4 rügyre metsszük vissza, míg a málnát és a szedret 5-10 cm-re a talaj felett, de csak most, az ültetés után! Ellenkező esetben termést hoznak, a föld alól nem törnek élő megfelelő számban és erősségben a felújulást, bokrosodást biztosító hajtások.