NEM ÉRTEM, HA MEGFESZÜLÖK, AKKOR SEM… Szomorú Szonettem   Nem Értem, ha megfeszülök, akkor sem, Hogy a Magyar Ellensége Magának. Nem Értem, pedig eddig az életem Során azt hittem, Összetartozának   Akik az Örökölt Jussunkat Védik, De nem Kiárusítják, vagy Lenyúlják.

                A KÉTLAKI PARASZT – KŐBÁNYÁSZ ÉDESAPÁM            Keserves esztendők voltak 1952 – ben. Az igaz, hogy akkor még négyéves kis emberpalántaként tekintettem a világra, de már sok mindent láttam és megéltem. Természetesen a legtöbb mégis a szüleim által később elmondottak alapján rögződött meg az elmémben.

  TOLLÁSZKODÓ GALAMBOCSKA…   Tollászkodó galambocska áll a nyírfa tetején, Büszkén tekint ráérősen szélfúvásban énfelém. Utca zaja nem zavarja, körötte csak *brukkolás Hallatszik az ágak közül, mint párzáskor, oly csodás.

            VAN MÁR NÉKEM KALAPOM…   Van már nékem kalapom, Nem is egy, hanem kettő. Ha akarom, felrakom, Mert karimás fejfedő   Nélkül nem leszek soha Daliásan kalapos, Pedig ezeknek kora Már elkopottan lapos.   Mosolygok most magamon, Hiszen dalia soha Nem leszek. Nem kalapon Áll megítélés maga.

               BAKONYSZENTKIRÁLYI BÚCSÚI EMLÉKEIM, MIKOR MÉG NAGY ÜNNEPNEK SZÁMÍTOTT. Egy kis szubjektív nosztalgiázásom a felejthetetlen napokról          Évek óta terveztem már, hogy összeszedem a régi emlékeimet gyermek és ifjúkorom Bakonyszentkirályi Búcsúi hangulatáról, de valahogyan mindig elmaradt.