„NEM BÁNOK SEMMIT SEM…” EMLÉKEZEM ÉS BIZAKODOM   „Nem bánok semmit sem”, ami történt velem, Mert ez is a velünk élő történelem Olyan része, mit akkor helyesnek hittem, A meglévő tudásommal cselekedtem.

              „LÜTYÖG AZ ORROD FIAM!” EGY KIS NOSZTALGIÁZÁS         Csecsemő és picinyke gyermekkorban minden olyan más, mint felcseperedve, serdülő, vagy felnőttkorba érve élni a mindennapjainkat. A kisgyermeknek nincs még veszélyérzete, nem érzi, illetve nem tudja azt, hogy evés után meg kell törölni a száját, mert odaszáradt rá a maradék.

                MÁR ÉN IS „VÁROSNÉZŐ” TEMPÓRA VÁLTOTTAM.     Tizennégy évvel ezelőtt, mikor betöltöttem a hatvanadik évemet, mivel megvolt az előírt munkában töltött szolgálati időm, (Még jó pár évvel több is) úgynevezett „előrehozott öregségi nyugdíj” kategóriába esve, teljes nyugdíjjal mehettem jól megérdemelt „pihenőre”.

                 „ÉLETKAPU” ALATT ÁLLTUNK, MOSOLLYAL… Szerelmetes Tündérrózsámnak.   ” Életkapu” alatt álltunk, mosollyal Néztünk bele szépen a kamerába  Gyönyörűséges - Szép Tündérrózsámmal, Mert Szerelem a Boldogság Csodája.

            A VÉGTELENSÉG ORSZÁGÚTJÁN…   A végtelenség országútján haladok tova, Úgy érzem, hogy számomra ez igazi iskola. Tudom már, hogy az életem nemcsak gyermekjáték, Nemcsak az Istentől kapott önzetlen ajándék. Küzdeni kell mindennapi betevő falatért, Elszámolni az eltékozolt hosszú évekért.

              „EZ A HÉT IS GYORSAN  ELMENT”, MONDOTTA… Hófehérke - Hét törpe mese újra gondolva.   „Ez a hét is gyorsan elment”, mondotta Hófehérke hangosan sóhajtozva, Hiszen a törpék a bányában nagyon Elfáradtak, Hófehérkét parlagon Hagyva, mert a hét nem tett ki egyet sem, Csak maszatolgattak kínkeservesen.

              BUJKÁLÓ PILLANAT   Buján – halk léptű bujkáló pillanat, Érzékek korbácsolója perc alatt. Árnyas fák rejtekében elosonva Kísért bennünket halkan sóhajtozva: Jer velem most Szerelem szigetére, Ne gondolj másra csak a szenvedélyre. Erdő rejtekében zöld szőnyeg terül, Ádám és Éva csókokban elmerül.

                KÁRPÁTOK BÉRCEI FELETT…   Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár, Csodálkozva Kérdi: Hová Lett az Országhatár? Madaram! Madaram! Szépséges Sólyommadaram, Hát nem látod, hogy nincsen már elég napsugaram Ami bevilágítaná Nagymagyarországunk,                                                                   Visszaadná Trianonban Elrabolt Világunk? ...

              HÁROM TAVIRÓZSÁNK  EGYÜTT POMPÁZIK…   Három Tavirózsánk együtt pompázik Kertünkben. Megszokták már új helyüket Telepítés után. Szirmuk kinyílik Ha süt a Nap, felderítve kedvünket.   Eddig csak Hunyadi tóban csodáltuk Ahogyan kellették maguk’ mindennap Ha arra jártunk, de most mienk csodáljuk Kicsi tavacskájukban ma, vagy holnap.

  ÉNEKLEM A SZABADSÁG DALÁT…   Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Magasan szálló sólyom Kárpátok felett Körberepüli a „Magyari” népeket.