„NEM BÁNOK SEMMIT SEM…”
EMLÉKEZEM ÉS BIZAKODOM
„Nem bánok semmit sem”, ami történt velem,
Mert ez is a velünk élő történelem
Olyan része, mit akkor helyesnek hittem,
A meglévő tudásommal cselekedtem.
Jártam tévutakon, de már azt sem bánom,
Mert tudom azt, hogy valóság volt nem álom
Mindaz, amit jól vagy éppen rosszul tettem,
Az élet rögös útjain közlekedtem.
Hazám - Hitemet nem tagadtam meg soha,
Még akkor sem, mikor az élet ostora
Bőszen csattogott rajtam olyan dogmával,
Megingatni próbált anyagi voltával.
„Nem bánok semmit sem”, ami történt velem,
Mert ez is a velünk élő történelem
Amely az idők során a múlt ködében
Sem tűnik el az ember földi létében.
Múltam és jelenem záloga jövőnek,
De nem mindegy, hogy az elkövetkezőknek
Milyen hatása lesz majd az életemre,
Csak azt tudom: Bízok Mindig Istenembe!
Volt, hogy meginogtam, de mindig beláttam,
Mert Isten szavánál jobbat nem találtam.
Büszke vagyok arra, önszántamból tettem,
Hogy tévutamról mindig visszasiettem.
„Nem bánok semmit sem”, ami történt velem,
Mert ez is a velünk élő történelem.
Hatvannégy év suhant el mára mögöttem,
Mondhatnám: Kenyerem javát is megettem,
De bízok még a jövő Reménységében,
Szeretetben - Jóságban és Békességben.
Hiszem azt, hogy a Nemzet újra Összefog,
Hiszem, hogy Magyarok Csillaga Felragyog
Egyszer újra: Soha nem lesz Békétlenség,
Hanem meglesz egykoron volt ősi Egység.
Áldd meg Uram szétszabdalt kicsiny Nemzetünk,
Add meg nékünk, hogy összeérjen a kezünk!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 07. 18. Szerda reggel 7:48
