A kéziratot − a kolofon tanúsága szerint − Lékán másolta Velikei Gergely, aki minden bizonnyal pap volt. Arra, hogy tartozott-e szerzetesrendhez, és ha igen, melyikhez, nincsenek adatok. Valószínűleg nem lehetett ferences annak ellenére, hogy a kézirat legnagyobb része a ferences Kulcsár-kódexszel közös forrásról készült; elképzelhető viszont, hogy a lékai várban a Kanizsai család udvari papjaként másolta a kódexet. Munkáját bizonyosan női szerzeteseknek − talán klarisszáknak − szánta.
A kézirat breviáriumi típusú psalterium, amely tartalmazza mind a 150 zsoltárt, himnuszokat és breviáriumi imádságokat, továbbá a hét bűnbánati zsoltárt. Helyesírása az archaikusabb, ún. többjegyű mellékjeltelen típusba tartozik. Ez a tény, valamint a kézirat illabiális jellege és egy-egy igen archaikus szó (pl. ijenő ’rettenetes’) mind arra mutat, hogy maga a szöveg a másolás idejénél jóval régebbi. Velikei Gergely meglehetős hűséggel követte az alapkéziratot − nemkülönben, mint a „testvér” Kulcsár-kódexnek a másolója, Pápai Pál.
A kódex csak rövid ideig lehetett az apácaközösség birtokában, hamarosan egyéb kolostori kincsekkel együtt a török veszélyre hivatkozva a Batthyányak németújvári várába vitték. Itt került bele a protestáns hitre áttért, franciás műveltségű Batthyány (III.) Boldizsár possessorbejegyzése. A Batthyányak bibliotékájában forgathatta a zsoltároskönyvet a mozgalmas életű, országos tisztségeket is viselő Sárkány Bernát, aki a kódex 449. lapjának aljára írta be − a megfelelő ragozott formában, mintegy behelyettesítésként − nevét egy békéért könyörgő ima alá: agyad the zolgaydnak [sarkan bernalnak] az bekesegeth kyth ez wylaag nem atath.
Boldizsár unokája, Ádám visszatért a katolikus hitre, és 1641-ben ferences kolostort alapított Németújváron, amelyet könyvekkel is ellátott. A kódex is a kolostorba került. A ferencesek 1661-ben, könyvtáruk rendezésekor Batthyány Boldizsár nevének egyidejű törlésével jegyezték bele tulajdonjogukat: Conuentus Nimet Uyuariensis 1661. A kódex azonban a konvent birtokában is csak rövid ideig maradt: Szombathelyi Benedek gvárdián 1667-ben odaadta a Batthyány-udvarban szolgálatot teljesítő protestáns Sankó Miklósnak. A kézirat a Sankó-család kihalásával (1720 körül) Nagyigmándra, a református parókiára vándorolt tovább, innen ajándékozta Hevessy Sámuel lelkész 1764-ben a sárospataki református kollégiumnak, ahol újra beköttették. Ennek ellenére itt is csak rövid ideig volt: a kollégium tanári kara 1779. június 24-én a tudománykedvelő grófnak, Festetics Pálnak (1725−1782) adományozta. A kódexet a keszthelyi Festetics Könyvtárban fedezték fel a tudományosság számára 1832-ben; a Magyar Tudományos Akadémia másolatot is készíttetett róla. 1947 augusztusában innen került mai helyére, az Országos Széchényi Könyvtárba. Nevét a keszthelyi könyvtár helynévi eleméről kapta, míg a vele együtt őrzött másik kódex a könyvtár személynévi elemét, a Festetics nevet viseli.
A kódex ezen a linken megtekinthető:
http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt06010401/13_0_2_pg_133.html
