A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható.

A nemzetség a Veszprém közelében fekvő Rátót helység területét nyerte a királytól szállásúl, de ezenkívül Váctól délkeletre is jókora területet kaptak adományul, ahol szintén egy Rátót nevű falut telepítettek. A Nemzetség ősei közül az oklevelek csak 1219-ben említettek először egy Ratoldot, kinek testvére Gyula országbíró, kevei majd mosoni ispán később vajda és országbíró volt. Ez időből a nemzetséghez tatozóként említették még Rolandot vagy Lorándot, aki 1248-1255 között nádor, 1261-től 78-ig szlavón bán volt és a tatárjárás egyik hőseként említették. 1277-től egyúttal országbíró, s pozsony és Zala vármegyék ispánja volt. Roland egyik unokája Olivér volt, aki szintén előkelő méltóságokat viselt; 1336-53 között felváltva Fejér, Zólyom, Vas és Sopron vármegyék ispánja, a királyné udvarmestere, a király tárnokmestere volt.

A nemzetség egy másik ágából való Domokos1293-1300 között szintén tárnokmester volt. 1312-1320 között Domokos hasonló nevű unokája nádori méltóságot viselt. Domokos öccsei közül László asztalnokmester volt, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Roland 1283-1307 - gömöri és borsodi ispán volt. Unokája, Kaplai János (1350-1387) rusciai vajda és országbíró, dédunokája Jolsvai Leusták, Loránd fia pedig 1349-51 körül a király udvarmestere, 1352-1358 körül somogyi ispán, Szlavónia helytartója volt.

1336-1356 között Rátót nemzetségből Olivér, Mátyás fia, Loránd unokája a királyné udvarbírája volt, és 1347-52 között egyúttal tárnokmester, és hosszabb-rövidebb ideig Vas, Sopron, Fehér, Zólyom, Szatmár, Ugocsa vármegyék ispánja és nyalábi várnagy is volt, és benne volt az 1348-ban Aversából hazaküldött fogoly hercegek őrkíséretében is. A nemzetség tagjai valószínű, hogy még jóval a tatárjárás előtt, Nógrád megyébe is szerzett birtokokat, de ottani birtokaikról okleveles adatok csak a 13. század második felétől kezdve vannak.

Ágai és családjai  

I. Domokos (1238-1240) tárnokmestertől a nemzetségnek 4-ága származott le:

Paksi-ág

Pásztói-ág

Felebi-ág

Putnoki-ág

Ezen ágakból Borsod megyei volt: Pásztói család, amely Arlón és Vadnán volt birtokos.

Kazai Kakas család, amelynek ősi birtoka Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazinc, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is. A Rátót nemzetség az idők során több ágra szakadt. és több híres család; Lorántffy, Kazai, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulafi, Elefánti, Pásztói, Kaplai, Ráday, Tari családok alakultak ki belőle.

Nógrád megyei ág 

A nemzetség úgynevezett nádori ágából származó Porcz I. István, királynéi lovászmester, aki 1265 év végén az ágasvári uradalmat nyerte adományul, amelyhez Tar, Kutasó, Bárkány nógrádmegyei helységek is tartoztak; később IV. László király Láposd faluval (ma Nógrádmegyer határában fekvő dűlő) jutalmazta szolgálatait. Kutasó és Bárkány később a Tari családé lett.

Fia Domonkos, 1301-ben, III. András király halála után, az addig viselt tárnokmesteri méltóságért, kárpótlásul Nógrád vármegye ispánja lett. 1304-ben testvéreivel: Lászlóval, Kakassal és Leusztákkal együtt Károly Róbert király pártjához csatlakozott. 1308-ban újból Nógrád vármegye ispánja lett. Domonkost Károly Róbert király magas kitüntetésekkel halmozta el. Előbb nejének tárnokmesterévé nevezte ki, majd 1315-ben nádorrá lett. Domokos nevű fia a Pásztóy család őse. III. András híve volt, halála után Vencel mellé állt. 1301-ben ajtónállómester, 1301 – 02-ben nógrádi, 1303-ban Fejér vm.-i ispán. Öccsei közül László fő étekfogó, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Pásztói János országbíró (1396 – 98). A Rátót nemzetség Heves vm.-ben birtokos ágából való. 1397-ben a betörő csehek ellen harcolt. A Lackfiak bukása után a király Pásztói Jánost is felmentette tisztségétől.

Jolsvai Lesták nádor. A Rátót nemzetség Gömör vm.-i, Jolsván birtokos ágából származott. 1349–51-ben asztalnokmester, 1351-től 1358-ig somogyi, 1356–58-ban Fejér vm.-i ispán, 1387-től udvarmester, 1392-től 1396-ig Fejér vm.-i ispán, nádor, 1393–94-ben gömöri, 1394-ben liptói ispán. 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett, 1400. január 20-án még fogságban volt. Nem sikerült kiváltani, bár családja erre a célra 6000 forintért a Kanizsaiaknak elzálogosította a Bars vármegyei Hrussó várát és uradalmát.

Testvére, László Kisnémedi és Selyp (ma Lőrinci város része) helységek birtokosa volt; 1325-ben azonban összetűzött az Ákos nemzetségbeli Micskkel, a későbbi bánnal, az akkori szigorú törvények szerint, a bírák fejvesztésre ítélték. László csak úgy tudott megmenekülni a halálbüntetéstől, hogy összes jószágait átengedte Micsknek. (Karácsonyi i. m. 14. 1.)

Porcz I. István-tól származó Tari IV. László mester, nógrádi, hevesi ispán 1393-ban (1347-1395). Az ő fia Tari Lőrinc 1370 körül Taron született. Mária királynő udvarában nevelkedett. Itt vált lovaggá, Ilsvai Leusták segítette fiatal korában. Báró és királyi tanácsos. Tar/Tari/Thaar/Thary vagy Pásztói Rátóti Lőrinc. 1401 április 28.: kardot rántva védelmezte Zsigmond királyt, mikor a többi főurak fogságba vetették. 1404-06: királyi pohárnokmester, 1406-1413: honti ispán 1407-ben: nógrádi ispán, 1409-ben ő és két társa hívja össze a nógrádi közgyűlést, 1407: Pásztónak Buda kiváltságait kéri a királytól, 1407-1409-ben: királynéi pohárnokmester, 1408-tól: királynéi asztalnokmester (Cillei Borbála), 1407-1408: étekfogómester és fősáfár.

Birtokai 

Rátót (Ratold) első birtokait Vas, Veszprém és Pest megyében szerezte. Központja - minden valószínűség szerint - a Veszprém megyei Rátóton - mai nevén Gyulafirátóton - lehetett. Pest megyében lévő birtokaik a mai Rátót, Kisnémedi, Hartyán és Fót területén feküdtek. A nemzetségből leszármazottak Vas-, Veszprém- és Pest és Somogy vármegyei birtokaikon kívül Gömör vármegyében is hatalmas birtokrészeket kaptak, majd innen Borsod vármegyébe is átágaztak.

A nemzetségből kialakult rátóti Gyulaffy család 1255 táján alapította a rátóti prépostságot, melynek 1420-1436 közötti időkből Tamás nevű prépostja is ismert. 1516-ban a csornai prépostság alá rendelték. A prépostság 1526 után elpusztult, javait a zabrdovici premontrei prépostság kapta meg. Kegyúri jogaikat a Gyulaffyak 1644-ig gyakorolták, utánuk azt az Eszterházyak örökölték.

A Rátót nemzetség birtoka volt Somogy vármegyében a Szentgáloskérhez tartozó Lapa-puszta is, amely Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának ősi birtoka volt, és amelyet az 1283 évi birtokmegosztás alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, nyertek.