Az ajtónállómester (magister janitorum), vagy eleinte csőszök ispánja (comes preconum)

A királyi udvarházak és az udvar csőszeinek – akik ajtónálló és hírvivő feladatokat láttak el – felügyelője. Ő idézte a király elé ércpecsétjével - azaz a király idézőpecsétjével - és országos hírvivő hálózatának segítségével azokat, akikkel a király beszélni akart. Ők hordozták körbe a véres kardot is, amikor hadba hívtak. A Korona és kard legendája szerint a csőszök ispánja figyelmeztette Béla herceget, hogy a kardot válassza I. András színe előtt. A jelenet arra utal, hogy a csőszök ispánja egyben a palotaőrség parancsnoka is volt. Nyugaton az udvarmester felelt meg ennek a tisztségnek. Ajtónállómesterként a források először 1261-ben említik. Az ajtónállók, vagyis a királyi testőrök elöljárója volt. Gondoskodnia kellett a királyi lakosztályok és a királyi család biztonságáról.

Werbőczy István meghatározása szerint az ország zászlósurainak és kisebb báróinak egyike. Tagja volt a királyi tanácsnak. Tényleges feladatait az Anjou-kor óta helyettese, általában egyik köznemesi familiárisa látta el, a bárót főajtónállómesternek kezdték hívni, majd tisztsége összeolvadt az udvarmesterével. Tagja volt a Mohács utáni Habsburg udvartartásnak is. 1608-tól feladata volt a rendi országgyűlés rendjének felügyelete is. 1848-ig az országgyűlés felső táblájának tagja, majd a második világháború végéig a felsőház tagja volt