A harka vagy horka, esetleg karha (Bíborbanszületett Konstantinnál karkhasz) az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után.

A harka funkciója  

A címről a császár a nála 948 körül járt magyar küldöttségtől értesült, aminek vezetője Bulcsú harka, egyik tagja pedig az Árpád-házi Termacsu vagy Tormás herceg volt. Ő a cím bírói jellegét említi. Róna-Tas András a nyugati türkök és a kazárok hatalmi rendszerével öszehasonlítva a magyart úgy találta, hogy a harka, mint harmadik fejedelmi rang megfelelhet az eltebernek, aki az idegen népek felügyelője (bírája) volt és ebben a szerepben hadvezéri funkciója is volt a segédnépek élén.

A cím viselői  

A császár a nála járt küldöttségvezetőt, Bulcsút jelöli meg mint a cím akkori viselőjét, akinek már apja, Kál is ezt a címet viselte. Róna-Tas András feltételezi, hogy Kurszán fejedelem is a harka tisztséget viselte korábban. A magyar források között Anonymusnál találkozunk a tisztséghez hasonló személynévvel, Tétény fia Horka alakban, azonban vitatott a történészek körében, hogy valóban az egykori méltóságnevet őrzi-e. A következtetések levonását pedig nehezíti, hogy éppen Tétény leszármazottai között előfordul egy másik tisztségből lett személynév, a Gyula is.