A kincstartó a középkori Magyarország legfőbb pénzügyi tisztviselője a 14. századtól. Károly Róbert idején bukkant fel először mint az akkor még a pénzügyekért felelős tárnokmester alárendeltje, majd 1377-től önálló tisztségviselő. Mivel a királyi kamara Hunyadi Mátyás reformjaiig nem volt egységes szervezet, ezért sok esetben csak elvileg volt a legfőbb pénzügyi vezető, az egyes kamarák csak lazán függtek tőle. A pénzverés, a nemesércbányászat, a vámok, a sóügyek, az adó kivetése, az uralkodók hitelügyletei az ő hatáskörébe tartoztak. 1377 után ugyan bárónak címezték, de nem számított az ország "igazi bárói" közé.
