A királyi személynök, más néven a király személyének képviselője, ha a király nincs jelen, főleg az igazságszolgáltatásban olyan ügyeknél, melyek a király személyes bíráskodásának tartattak fenn. Nem azonos a homo regius-szal, a király megbízottjával.
Az intézmény múltja
Ezzel a tisztséggel a 15. század elejétől találkozunk. Ebben az időben a király személyes jelenlétét képviselő bíróság ugyanis külön intézménnyé vált a királyi Kúriában. Kezdetben a királyt a titkos kancellár képviselte. Később, 1464 óta ő már csak névlegesen volt a király személyes jelenlétének a képviselője, és helyette kialakult a királyi személynöki szék testülete, amelynek élén a „királyi személyes jelenlét helytartója” (personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) állott, akit a jogi nyelv csakhamar röviden personalis regiae-nek, vagyis „királyi személynöknek” nevezett el.
Az 1486. évi 68. törvénycikk az ország rendes bírói közé sorolta, míg a titkos kancellár e törvény szerint már csak kivételesen vett részt a királyi bíráskodásban. Kezdetben az egyházi rendhez tartozók közül került ki, és a 15. században alig találkozunk még ebben az állásban világi személlyel. Az első királyi személynök Drági Tamás volt. Az 1507. évi 4. törvénycikk elrendelte, hogy lehetőleg egy tanult világi ember töltse be a tisztséget. Ez az ajánlás az 1514. 55. törvénycikkben lett végleges érvényű.
A királyi személynök, mint az ország nagy bíróinak egyike, az 1486. évi 68. és az 1492. évi 42. törvénycikkek szerint bármely ügyben ítélkezhetett, tehát nemcsak a rendes nyolcadok alkalmával ítélt a királyi táblán, hanem ítélőszéke elé tartoztak a rendes nyolcadokon kívül eső perek is. Így a vármegyéktől fellebbezett, úgynevezett transzmisszionális perek, illetve ezek egyik legjellemzőbbike a hatalmaskodási per is.
A személynöki szabad királyi városok törvényszékétől a fellebbezések szintén a személynöki székhez történtek. A királyi személynöknél volt a király bírói pecsétje. Ítéleteit a király nevében és annak pecsétje alatt adta ki. A személynök később a királyi tábla és a magyar országgyűlés alsó táblájának elnöke lett.
Ez a tiszt a királysággal együtt szűnt meg 1918-ban.
Ismert királyi személynökök
A leghíresebbek
Drági Tamás
Werbőczy István
Turóczy Miklós
Fekete György
Grassalkovich Antal
Koller Ferenc
Macedóniai László
id. Mailáth György
ifj. Mailáth György
Melczer István
Mérei Mihály
Mérey Sándor
Niczky Kristóf
Révay Ferenc
Semsey András
Szőgyény Zsigmond
Ürményi József