AZ „EMBERES” HÓNAPOK MEGKEZDŐDTEK…   Az „Emberes” hónapok megkezdődtek, Hivatalosan vége van a Nyárnak. Az éjszakák is már „meg hűvösödtek”,  Napsugarak is takarékra álltak.   Előkerülnek a melegebb ruhák, Hosszú - ujjú ingek, felsők, kabátok. Nem mellőzhetők a fejfedők, sapkák, Elrakhatók a nyárias szandálok.

              ALBIKA MÁR HÁROM ÉVES NAGY LEGÉNY… Dédunokám Születésnapjára.   Albika már hároméves nagy legény, Mindig mosolyogva néz a világra. Vidám, de ha majd úgy adódik, kemény Tud lenni, mert ez is „kéznél” van nála.    Nemsokára majd huncut mosolyától A lánykák is olvadozni kezdenek, Hiszen a szépséges kis Albikától Ők is felnőtt kislánnyá nemesülnek.

              GICCSPARÁDÉVÁ SILÁNYULT AUGUSZTUS HUSZADIKÁN… Őseim a sírjukban forognak.   Giccsparádévá silányult Augusztus huszadikán „Rabszolgák” húztak kerekeken járó Turulmadarat.  „Rendszer” önmaga paródiáját adva ünnep okán Csúfságul odacsődítette a Táltos dobosokat, Akik nem arra hivatottak, hogy őket kiszolgálják, Hanem Ősi hagyományok átadásába álljanak.

             KURTA KOCSMA MÁR CSAK EMLÉK FALUMBAN… Solton átutazóban is láttunk hasonlót.   Kurta Kocsma már csak emlék falumban Bakonyszentkirályon, de Solton járva Ott megpillantottuk átutazóban, Melyet lefényképeztem hamarjába.   Érdekessége a dolognak, hogy akkor Épp Bakonyba igyekeztünk pihenni.

              ÉDESAPÁM SZÜLŐHÁZÁNAK MEGMARADT GAZDASÁGI ÉPÜLETE BAKONYSZENTKIRÁLYON.      Sajnos már három éve annak, hogy Szülőfalumban jártam. Nem mentegetőzöm, hogy miért, de innen Gyuláról már nem olyan egyszerű a „Hazajárás” és ebbe beletartoznak a már megsokasodott, magam mögött hagyott esztendők is.

                FALUHELYEN ZÚGJANAK  CSAK HARANGOK…   Faluhelyen zúgjanak csak harangok, A kakasok is kukorékoljanak. Kutyák, ha úgy tetszik csak ugassatok, Ebbe beleszólni ne akarjanak.   Turisták, kik néha arra nyaralnak, A szokásjoghoz semmi közük nincsen. Akik pedig mégis kedvükbe járnak, Azoknak hagyományőrzésük sincsen.

              ELKEZDŐDÖTT AZ ÚJABB RETTEGTETÉS… Megint újra kötelező lesz félni?   Elkezdődött az újabb rettegtetés, Rövidesen jön a negyedik hullám. „Doki” mondja, október maszkviselés Újra. Covid ujjong, „megint lesz munkám!”   Bakondi a migránsokkal riogat, Pedig nem akar hozzánk jönni senki.

                  NEM SZERETEM, HA MAGYARSÁGOMAT…   Nem szeretem, ha Magyarságomat megkérdőjelezi valaki, Nem szeretem, ha a bélyegét rám ragasztja bármikor és bárki.

              „MASZKOT LE!” VÉGET ÉRT A MEGSZORÍTÁS…   „Maszkot le!” Véget ért a megszorítás, Füleink újra visszakonyulhatnak. Nagy melegben kisebb lesz az izzadás, Üzlet - vendéglátókban nem vegzálnak   Bennünket, ha nem tesszük fel a maszkot, „Védettségi igazolványt” sem kérnek. Felismerünk ismerőst és barátot, Eltűnnek oltott, nem oltott kétségek.

                MÁR NEM HALLATSZIK  HARANGOK ZÚGÁSA… Örökre Elmentél Mónikám 2006. 06. 30 – án.   Már nem hallatszik harangok zúgása, Már nem hallatszik az árvák sírása, De hallatszik a szívem dobbanása, Ahogyan most a könnyeim hullása Emlékeztet arra az elmúlásra, Mikor megszűnt szívednek dobbanása.