MÁR NEM HALLATSZIK
HARANGOK ZÚGÁSA…
Örökre Elmentél Mónikám 2006. 06. 30 – án.
Már nem hallatszik harangok zúgása,
Már nem hallatszik az árvák sírása,
De hallatszik a szívem dobbanása,
Ahogyan most a könnyeim hullása
Emlékeztet arra az elmúlásra,
Mikor megszűnt szívednek dobbanása.
Fájó emlékek Mindig Megmaradnak
Akkor is, ha az esztendők szaladnak,
Hiszen akit szerettünk, el nem múlnak
Az együtt eltöltött földi világnak
Pillanatai, melyek hiányoznak,
De Lelkünk mélyén néha fel – fel sírnak.
Isten csak harminchárom évet adott
Mikor Örökre magához ragadott,
Nem törődve, utánad ki maradott
Gyászolva, de a Lelked Kiáradott
Felénk, akiket fényed körülfogott,
Hiszen Mindörökre belénk ívódott.
Tizenöt éve annak, hogy Elmentél,
Tizenöt éve már, hogy megpihentél,
De szívünkben Mindig velünk lehettél
Akkor is, ha valamit megüzentél
Nekünk, ahova egykor megérkeztél
Földi világból, pedig nem siettél.
Drága Mónikám, rövid volt életed,
Most is látom ragyogó két szemed.
Látom gyönyörű arcod, tekinteted,
Türelemmel viselted betegséged.
Most hulló könnyeimmel az emléked
Idézve újra megigéz szépséged.
Már nem hallatszik harangok zúgása,
Már nem hallatszik az árvák sírása,
Mégis a lelkemnek halk zokogása
Olyan fájdalmas, mint harang kongása.
Rövid életednek magszakadása
Míg élek marad lelkemnek fájdalma.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 06. 30. Szerda Délelőtt 10:10
