PATRIK UNOKÁM TÍZÉVES NAGY LEGÉNY…   Patrik Unokám tízéves nagy legény, Utána már megfordulnak a lányok. Ha így megy előre, akkor majd kemény Férfivá érik, majd meg is látjátok.   Most még mosolygósan néz a világra, Hiszen az Ő élete gondtalanul Zajlik, mert számíthat Édesanyjára, Gondoskodik róla és így boldogul.

                „KISFIAM! ÚGY MEGENNÉK EGY KIS KÁBOSZTÁT!”         Szülőfalum Bakonyszentkirály nem kimondottan káposztatermelő község. Ettől függetlenül van egy olyan földterülete a falun kívül, amelyet „Káposztáskertnek” hívtak valamikor. A gazdák ezt olyan zöldségfélék termesztésére használták, amik a mindennapi ebédfőzéshez nélkülözhetetlenek voltak valamikor.

             FALAK, DICSŐ FALAK… Múltidéző régi rajzom Csesznek váráról   Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban Mire emlékeztek a hosszú évszázadokban, Mióta már csak romjaitokban pompáztok itt, Néma tanúként régmúlt idők dicsőségeit Hirdetve néztek fentről a gyönyörű szép tájra, Csesznekre és kis falumra, Bakonyszentkirályra? Itt nőttem fel a régi romok szom...

    KI VAGYOK ÉN? 24 éves vagyok Jajongva fájó gondolat, átszellemült, testet öltő lélek atyja, nem létező, képzet szülte, porlepte utak szürke vándora, kínlódó, szenvedő arcú halvány látomás.   Ez vagyok én?   Költői képzetem szelíd bölcsőjében, dúló indulatok küzdelmes nehéz perceiben semmivé lettem, pedig vagyok.

               DRÁGA ÉDESANYÁM, KILENCVENKILENC ÉVES LENNÉL… Születésnapodon csendben emlékezem.   Drága Édesanyám, kilencvenkilenc éves lennél, Olyan jó volna, ha most még egyszer megölelhetnél. Csendben néznénk egymást egy ideig, majd beszélgetnénk Régi szép időkről, közben egy kicsit főzőcskéznénk.

              KRISZTUS URUNK MENNYBEMENETELÉRE EMLÉKEZVE…   Krisztus Urunk Mennybemenetelére emlékezve Álljunk meg most egy pillanatra és nem elfelejtve, Hogy Feltámadása után már végleg elbúcsúzott Földi világtól negyven nap után, Mennybe távozott.

              BÚCSÚZOM A SZÜLŐI HÁZTÓL, AMELY MA MÁR CSAK EMLÉKEIMBEN ÉL…   Búcsúzom a Szülői Háztól, amely ma már csak emlékeimben él, Búcsúzom az udvarától, ahol minden fűszál csak múltról mesél. Búcsúzom boltíves szobák mennyezetétől, folyosótól, padlástól, Búcsúzom a gyümölcsfáktól, minden, az udvarban nyíló szép virágtól.

                PÁPAI EMLÉKEIM SOKSZOR VISSZATÉRNEK…   Pápai emlékeim sokszor visszatérnek, Két év húsz nap katonaság róla mesélnek, Hiszen számomra az nem is volt feledhető, Mert volt bennem akkora nagy felhajtóerő Ami megerősítette, hogy nem hiába Jöttem ide a Hazámnak hívó szavára. Megerősített bennem oly önállóságot, Hogy később sem szidtam az akkori világot.

                KÖPÖNYEGFORGATÓK  VILÁGÁBAN ÉLÜNK…   Köpönyegforgatók világában élünk, De meddig kell még tőlük továbbra félnünk? Kaméleon létük vajon miért tetszik Egyeseknek, hisz becstelenségük jól látszik! Magas lóra felülve, vagy hajókázva A tengereken nem gondolnak most arra: Magas lóról majd nagyot lehet leesni, Hajóval viharos tengeren borulni.

                „SZAMÁR GYÜTT BE KENTEKHŐ!” Egy Kedves Újság Pavilonos Hölgyre, Jutkára Emlékezve ezzel a hét évvel ezelőtti írásommal           Legkisebbik unokám hat éves múlt, az ősszel kezdi el az iskolát. Tegnap a városból gyalog jöttünk hazafele és feltűnt neki, hogy én milyen gyakran köszöntöm a velem szemközt jövőket.