(1927. április 5. Poroszló – 1992. november 6. Budapest)
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, a debreceni Református Tanítóképző növendékeként megnyert egy ifjúsági zeneszerzői pályázatot. 1946-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerző és karnagy szakon folytatta tanulmányait.
1949-től a Honvéd Férfikarnál dolgozott mint karnagy, Vásárhelyi Zoltán tanítványaként.
(Budapest, 1903. július 25. – Szeged, 1979. március 12.) zeneszerző, karmester.
Tanulmányait 1919–1925-ben végezte a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Hegedű szakon Zsolt Nándor, Kemény Rezső és Szerémi Gusztáv, zeneszerzés szakon Kodály Zoltán, Molnár Antal és Koessler János növendéke volt.
(Budapest, 1925. november 18. – 2004. november 8.) magyar zeneszerző, karmester, zenei vezető.
1943 és 1952 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzés és karmesterképző szakán folytatott tanulmányokat. Mesterei voltak: Kókai Rezső, Kodály Zoltán, Ferencsik János és Somogyi László.
(Budapest, 1893. március 23. – Róma, 1935. április 5.) hegedűművész.
Atyja, Vecsey Lajos, majd Hubay Jenő tanítványa, Berlinben Joachim Józsefnél tanult. 10 éves korában Berlinben lépett fel először, hangversenyútjai során bejárta Amerikát és Kelet-Ázsiát is. Elegáns játékmodorával, virtuóz készségével világhírt szerzett.
(Kolozsvár, 1907. február 1. – Bern, 1992. március 4.) zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató. Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemi utódaként tartják számon.
Szüleivel 1917-ben költözött Kolozsvárról Budapestre. 1923–1927 között Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés főtanszakán.
(1944. február 25. Békéscsaba)
Zongorázni ötéves kora óta tanult, zeneszerzői tanulmányait 1959-ben kezdte a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában Szatmári Géza irányításával. 1962 és 1967 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc növendéke, majd diplomájának megszerzése után három éven keresztül a Művészeti Alap ösztöndíjasa lett.
(Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, az MTA tagja.
Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással.
1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat.
(1906. július 9. Visegrád – 1984. augusztus 14. Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karnagy, a Fővárosi Operettszínház, majd a Petőfi Színház zenei vezetője.
(1906. június 10. Kolozsvár – 1961. január 16. Budapest)
Zenei tanulmányait hegedűn kezdte, Antal Gyula, Sipos Gábor és Kolár Gusztáv tanítványaként. Tizenkilenc éves korától érdeklődése fokozatosan a komponálás felé fordult. 1927-ben felvették a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán zeneszerzés osztályában 1932-ben szerzett diplomát.
(Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.) zeneszerző, népzenegyűjtő.
A Nemzeti Zenedében Sugár Rezső, a Zeneakadémián Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt.
A szerb anyanyelvű magyar zeneszerző elsősorban a balkáni népek, így a szerbek népzenéjét gyűjtötte és népszerűsítette Magyarországon (Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok).
