"Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje


"Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

Ez a téma, leírás csak egy része egy sokkal nagyobb tartalmasabb cikknek, amit  Móricz Opos János magyar kutatóról szerkesztünk. ami itt található:

MÓRICZ JÁNOS

 

Dél-Amerika régészeti emlékeinek feltárása régóta foglalkoztatja a tudósokat. Számtalan expedíció indult el és tért vissza eredménytelenül, sőt az is előfordult, hogy többé semmi hír nem jött felőlük. Az őserdő nehezen fogadja be az idegeneket, mindig újabb és újabb váratlan eseménnyel próbálja elriasztani a kíváncsiskodókat. E különös viláról az ismereteink igen hiányosak. Az inka, a maya és az azték kultúrákról van némi fogalmunk, de hogy ezt mi előzte meg, miből alakultak kiezek a kultúrák, a legjobb esetben is csak találgatjuk.

Archeológusok, antropológusok egzotikumot kereső emberek, nem ritkán kalandorok is próbálkoztak , hogy behatoljanak az őserdőbe tudományvágytól vagy csak kincséhségtől hajtva. Sokáig rejtve maradtak a régmúlt idők emlékei. 1969 augusztusában és szeptemberében azonban igen jelentős felfedezés történt Ecuadorban.

Az Andok harmadik vonulatában, a Llanganates hegységben, a Santiago és a Coangos folyók közötti vidéken , egy összeségében töb száz kilométerre becsült barlangrendszert fedezett fel Juan Moricz, a Vas megyei Horváthnádaljáról származó argentin kutató

Ez a terület az utolsó lakott helytől mintegy háromnapi járásnyira található, őeserdővel sűrűn borított részen. Egy barlanghálózat önmagában nem volna annyira érdekes, de ezt emberi kéz munkálta meg. 

"
Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 Egy magyar kutató elindul

Juan Moricz már régóta tanulmányozza a régi indián kultúrákat, kutatja ezek emlékeit. Legelőször 1964-ben Bolíviában és Peruban, majd 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben Ecuadorban végzett kutatásokat. Az őserdő e része a jibarok (ejtsd hibarok) birodalma. A kutató már az első ecuadori útja alkalmával megbarátkozott az indiánokkal, főként a Nayambi főnökkel. Az indián főnök szívesen adott útmutatást, s ezt könnyen megtehette, mert több olyan kőlappal rendelkezik, amelyen a barlang bejáratának helye és a földalatti járatok rajza fel van tüntetve. Moricz kizárólag indián barátaival kutatott.

Földalatti barlangrendszer az őserdőben??! Nem, ez leheteten!! - mondogatta mindenki, amikor visszatérve elmondta a tapasztaltakat.

Kimerítő hosszadalmas feladat volt meggyőzni őket a hivatalos szerveket, hogy lehetőséget adjanak expedíció kiküldésére.

A fáradozás eredményes volt, Ecuador elnöke, José Maria Valesco Ibarra 1969-ben megadta az állandó kutatási engedélyt. A "Moricz 1969" elnevezésű expedícióban rész vett Gaston Fernandez, a CETURIST (Turisztikai és Idegenforgalmi Hivatal) főigazgatója, az Ecuadori Turisztikai Szövetség speciális kiküldöttje, és a hadsereg is támogatást adott. 

"Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 

Döntő bizonyítékok

A kutatókra várt a felfedezés tényének bebizonyítása és a barlangok létezésének igazolása.

Moricz vezetésével az expedíció Guayaquilből indult el a Cueanca és Limon felé (keleti tartomány) személy- és teherautókkal. Limontól El Pescadóig öszvéren folytatták útjukat, majd Tres Copalesig és La Unioig, onnan Puntilla de Coangesig kenun és gyalog mentek tovább, s végül nehét életveszélyes út után a jibaro törzs területén keresztül jutottal el a színhelyig. Itt elkészítették a táborhelyet, helikopterleszálláshoz megfelelő táborhelyet alakítottak ki. Ezután következettaz utazás legizgalmasabb fejezete. A bejárat a tábortól mintegy 200 méterre helyezkedett el. A megfelelő óvintézkedések után, biztonságos eszközökkel megkezdték a leszállást a mélybe.

"Móricz János 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

A barlang kezdeti szakaszán rengeteg tayo nevű madárral találkoztak. Rövidebb út után szellőzőnyílásra emlékeztető 80 méter széles kürtőn ereszkedtek le. Innen 60 méter széles nagyon régen készített 500 méter hosszú úton haladtak tovább. A több napos lent-tartózkodás alatt az expedíció résztvevői számtalan fő és mellékfolyosót tártak fel, amelyek a feltételezések szerint tovább visznek más utak felé. Közülük néhány alacsonyabban, másokmagasabban felszenek a központi utakhoz képest. Meglepő volt, hogy a járatok nagy része gránitlapokkal volt fedve, a gránitkőívekre és szabályosan kialakított boltozatokra bukkantak. Több kiszélesedő helyen számtalan tökéletes kidolgozású, csiszolt laphalmazokra leltek. Az egyes járatok szintkülönbségeit lépcsők hidalták át. Egy-egy falrészen írásjeleket is találtak. Ezeknek vizsgálata és megfejtése most folyik.

 

"Móricz János 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 

"Móricz János 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 

Nyolc-tízezer éves kultúra

A megmunkált köveken kívül emberi tevékenységre utal a gránit felhasználása is. Andezit (ez a hegység alapközete) és a gránit természetes körülmények között nem fordul elő egymás mellett. A köztudottan kemény és ellenálló - messzebbről hozott - gránittal erősítették meg a nagyobb erőhatásnak kitett részeket.

Ortega főmérnök és a kutatók megállapításai szerint 8-10 ezer évesre becsülhető kultúra nyomaira bukkantak.

A barlangrendszer hitelesítése megtörtént. A hivatalos szakértők, a helyszínen készült fényképek, filmek és diapozitívek bizonyítják, hogy jelentős tudományos felfedezésről van szó.

A technikai és tudományos felkészültség nem volt alkalmas arra, hogy az egész rendszert vagy legalábbis jelentékeny részét a föld alatti tartózkodás alatt átkutassák, így kénytelenek voltak voltak visszatérni.

Egy újabb, nagyméretű expedícióra vár majd a barlangrendszernek és környékének alapos kutatása és feltérképezése.

A felfedezés tudományos értékén kívül felbecsülhetetlen turisztikai jelentőségű is: bemutatja a barlanglabirintust, az emberi tevékenység nyomait a ecuadori Andok megragadó szépségű erdőiben.

Szentmiklóssy Ferenc cikke, a Magyar Ifjuság 1970 szeptember 11-i számából.

 

"Móricz János 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 

"Móricz János 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

 

Ez a cikk csak egy része egy sokkal nagyobb tartalmasabb cikknek, amit  Móricz Opos János magyar kutatóról szerkesztünk.

Részlet a cikkből:

...Erich von Daniken-el 1972-ben találkozik szintén, de kapcsolatuk hamarosan megkeseredik, Móricz visszutasítja Daniken állításait a pillanatok alatt bestsellerré vált könyvében, The Gold of Gods-ban (Az Istenek aranya). Daniken ugyanis azt állítja, hogy az Arany Könyvtárban járt Móriczal, amit utóbbi elutasít, hisz csak egy parciális lejárathoz vitte el pár órára a populista írót. Megjegyzendő, a ténykönyvek, melyeket Stan Hall és a Móriczot évtizedekig jól ismerő argentin Guillermo Aguirre (Lírico y profundo, sajnos csak spanyol nyelven hozzáférhető)könyvei közel nem olyan sikeresek mint a fantáziára épült Daniken-írás. Nos, ez nem a könyvek, hanem a "világ" minősítése...

Az itt talált dolgok hihetetlenek, és ha nem készült volna egy hivatalos dokumentum az akkori ecuadori köztársasági Elnök alírásával és pecsétjével, most nyugodtan legyinthetne a kedves Olvasó. De készült! .......

 

A cikk itt található:MÓRICZ JÁNOS


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2011. május 30. Szerkesztette: Kovács Lóránt
Nézettség: 4,658
Következő cikk: Betyár világ - Angyal Bandi (1760-1806)


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: