A középkorban fontos kereskedő település számos országgyűlés szinhelye volt. A település fontossága nagyott nőt amikor 1662 –ben Gyulafehérvárról ideköltöztették az akkori Erdély legjelentősebb oktatási intézményét, a Bethlen Kollégiumot.
Nemzeti park a Keleti-Kárpátokban. Nagyobb része Hargita, kisebb része Neamţ megyében található, Székelyföld egyetlen nemzeti parkja. 2000-ben alapították, területe 657 km². A nemzeti parkban található természeti rezervátomok: a Békás-szoros és a Gyilkos-tó, a Súgó-szoros, a Likas-zsomboly, valamint a Nagy-Hagymás - Fekete-Hagymás - Egyes-kő.
Egykor az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központja, Szebenszék, majd Szeben vármegye, ma Szeben megye székhelye.
Fekvése: Gyulafehérvártól 73 km-re délkeletre a Déli-Kárpátok északi előterében a Szebeni-medence közepén fekszik.
Nevének eredete: Neve a Szeben-patak nevéből ered, az pedig a szláv svbina (= som) főnévből származik.
Őraljaboldogfalva (Sântămăria-Orlea) Hátszegtől 3 km-re délkeletre, a Sztrigy folyó bal partján fekszik.
A Boldogfalva név – éppúgy mint román nevének előtagja – Szűz Máriára utal.
Története: A középkorban vásáros település volt a hátszegi vár alatt, katolikus plébániával és valószínűleg magyar–román lakossággal. I.
A Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye. A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
Történelme: A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái.
Fekvése: A Keleti Zsil (Magyar Zsil) folyó mentén, a megye déli részén, Petrozsénytól északkeletre, a Páring és a Surján-hegység között helyezkedik el.
Történelme: A középkor végén a malomvízi Kendefiek legelője terült el a helyén.
1840-ben a brassói Hoffmann testvérek és Maderspach Károly vetették meg szénbányászatának alapjait.
Fekvése: Vajdahunyadtól 70 km-re délkeletre a Zsil völgyében fekszik.
Történelme: A bányászvárost, fekete szenet bányásztak, a 18. században alapították a közeli Petrosz faluból érkező lakosok, innen a neve. A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegye Petrozsényi járásának székhelye volt. 1916-ban a várost megtámadta a román hadsereg.
Vasúti csomópont, 1866-ban szentesi, hódmezővásárhelyi és csongrádi kubikusok munkájával kiépült az ún. déli vasút (Első Erdélyi Vasút) Dévától idáig tartó szakasza. Ekkor épült a későbbi település első épülete, a ma is álló állomás. Eleve vasúti csomópontnak szánták. 1868-ban nyitották meg a vasutat a forgalom előtt.
Az Arges folyó felső szakaszán, a jelenlegi Căpăţâni település határában a XIII és XV században előbb egy előőrs, majd később egy legendákba búrkolózott vár épült: Poienari, amelyet először 1453-ban jegyeztek. Az elnyújtott formájú 2-3 méteres falvastagságú, 5 védőtoronyos erődöt, csupán egyszer, 1462 nyarán támadták meg a törökök.
