A Dráva mentén, Csurgótól délkeletre található Berzence utcáit járva elérkezünk a Várdombhoz. Messziről nézve semmi sem utal az egykoron rajta emelkedő erődítésre, a terület napjainkban elfeledett magányos domb, melyet csak a legfanatikusabb történelembúvárok ismernek.
A községről az első, napjainkig fennmaradt írásos említés a 14.
A Benevár a Mátra déli részén, Mátrafüred határában, a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár-bérc déli végén, mintegy 470 méter magasságban található.
A honfoglalás idején Árpád egyik vezérének, Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott. Edömér unokája – Bene vitéz – lehetett az első birtokosa annak a nagy kiterjedésű pogányvárnak, melyet róla Benevárnak neveztek.
A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a 14.
A Balaton nyugati csücskében, a tó fölé emelkedő erdős domboldalon található a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút, a kapitány-az őr és pihenő szobák, a füstös konyha stb.
Az 1721-re elkészült kastélyt a „magyarul szép tehetséggel verselő” Podmaniczky János építtette. A földesúr lakhelyének bővítése 1767 és 1772 között zajlott, amikor Jung József az apjuk szellemi örökségét továbbvivő, később báróságra emelt Podmaniczky testvérek, Sándor és ifjabb János részére lakosztályul egy-egy, emeletes oldalszárnyat épített.
A 16. század elején félelmetes rablólovag vár emelkedett a Gerence völgyében az É-D-i irányú kereskedelmi útvonal fölé. A rablófészek lakói örökös fosztogatásaikkal tartották rettegésben a vidéket…..
A Podmaniczky-vár, vagy más néven Bakonyújvár a 434 m magas Várhegy gerincén állt.
Babócsán, a Tibold nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
Babócsa Török-vár
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt.
Abaújvár, mint ispánsági központ még a 11. század során épült föld-faszerkezetű sáncvárként. Kézai Simon krónikája Aba Sámuel királyt (1041–1044) tartja a vár építőjének. Györffy a 10. század végére vezeti vissza eredetét, szerinte a Szina melletti elavult Óvár helyett építették fel.
Fekvése: A Keleti Zsil (Magyar Zsil) folyó mentén, a megye déli részén, Petrozsénytól északkeletre, a Páring és a Surján-hegység között helyezkedik el.
Történelme: A középkor végén a malomvízi Kendefiek legelője terült el a helyén.
1840-ben a brassói Hoffmann testvérek és Maderspach Károly vetették meg szénbányászatának alapjait.
Története: Első bányáját csak 1980-ban nyitották meg. 1987-ben, miután a falu alatt szénmezőre bukkantak, elhatározták és el is kezdték a település lerombolását, lakóit pedig egy félkész urikányi blokkházba telepítették át. A bányászat 1998-ig folytatódott.
