A nyugati határvidéken, a Fertő-tó, a Duna és mellékfolyói által szabdalt mocsaras területeken a honfoglalást követően épült fel Moson vára, amely viharos évszázadokat élt át.
A Hernád folyó völgyében fekvő Monok a szélesebb közvélemény előtt elsősorban hazánk egyik nagy szülöttjének, Kossuth Lajosnak szülőhelyeként ismert, de az emlékház felkeresése mellett érdemes útba ejteni a napjainkra szépen felújított várkastélyt is.
A legkorábbi fennmaradt oklevél szerint ezt a vidéket IV. László adományozta a Bogát-Radvány nemzetséghez tartozó Simon előkelőnek.
Ősrégi település, melyet 1198-ban a Csák nemzetség Kisfaludy ágának megalapítója II. Ugrin győri püspök kapott a királytól érdemeinek elismeréseként a szomszédos Kisfaluddal együtt, amely névadója lett a Mihályi családnak. Testvére, I. Miklós 1237-ben Izsák elsőszülött fiának adta el, és ezután is e család leszármazóinak birtoka volt századokon át. Okleveleinkben először 1223.
A vár építésének idejét, építőjének nevét, alaprajzi elrendezését nem ismerjük. Feltárása még nem történt meg. A vár egyes részeinek felhasználásával a XVIII. században épült magtárépület végén a vár egykori bástyája jól felismerhető, pincéjében is középkori részletek találhatók. A lebontott részek alapfalai a magtár szintje alatt vannak.
Körmendet már 1238-ban „Curmend” királyi birtokként említik az oklevelekben. IV. Béla 1244-ben városi kiváltságot és piactartási jogot adományozott Körmendnek. Körmend, miután királyi tulajdon volt, különböző uralkodók tulajdonává vált. 1604 óta a Batthyányak központi birtoka volt. A király Körmend várát és annak uralmát II. Batthyány Ferencnek ajándékozta szolgálataiért cserébe.
A Balatoni útról a Kutyavári útra letérve találjuk Érd legrégebbi építészeti emlékének a Kutyavár nevű vadászkastélynak romjait. Első okleveles említése 1417-ből származik. Az érdi Kutyavár eredetét Torma István régész kutatta, aki az épületmaradványt a középkori diósdi castellummal azonosította.
Hazánk nagy történelmi múltra visszatekintő kisvárosát Magyarország nyugati határvidékén, az Alpokalja lábánál kereshetjük fel. A vár a fallal körülvett óváros területén helyezkedik el.
Árpád-házi II. Géza király adományozta a vidéket a németajkú Wolfer és Hedrik {Henrik} testvérpárnak.
A Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet már a Kárpát-medencébe letelepedő magyar törzsek is védelemre kiválóan alkalmas területnek találták.
Itt épült fel a középkorban az Öregvár, melynek nyugati elő-védőművét alkotta az 1664 után létesített Újvár. Ez együttesen alkotta a császári csapatok támaszpontját Bécs előretolt bástyájaként.
A Nyírség területén, vizenyős, mocsarakkal, nádasokkal tarkított homokos dombháton építtette meg egykoron korai birtokközpontját a Várday nemesi család. Viszonylag későn, a Luxemburgi Zsigmond király által 1400-ban kiadott okiratból értesülünk róla, hogy engedélyt kapott a nemesi család egy vár {castrum} létesítésére.
A Mátra déli lábánál, Kisnána községének belterületén egy kisebb domb tetejét foglalja el a restaurált középkori vár tömbje. A magyar államalapítás utáni időkben az Aba nemzetség uralta ezt a vidéket. Vezetőjük, Aba Sámuel politikai súlyát jelezte, hogy feleségül kapta Szent István egyik húgát, majd 1044-ben magyar királlyá koronázták.
