Szalók nemzetség nevének változatai: Zlouk, Zolouku, Zalouk, Zolok, Zolohc, Soloch. A Szalók nemzetségről már Anonymus is megemlékezett. Egyike volt azoknak a nemzetségeknek, melyeknek tagjai már a XII. században előkelő helyeket foglaltak el az országban.

A nemzetség Eger-Szalóki, Kaba, Balád, Nemes-Szalóki, Beregmegyei és Kendi ágakra oszlik. A nemzetség egyik ága Egerszalókon volt birtokos. Ősi birtoka volt, mivel egy fennmaradt 1248 évi oklevél szerint már a tatárjárás előtt is birtokosa volt a településnek.

A nemzetség birtoka volt Tiszaszalók is, melynek határjelölő oklevelét Martonos fia Márk 1284-ben átíratta.

Martonos testvére volt András, akinek Domokos nevű fia 1270-ben a Tomaj nemzetséggel egyezkedett a Tiszával (Abádszalóki révvel) kapcsolatban.

E Domokosnak volt fia Miklós, aki 1337-ben élt. Ő tekinthető a Szalóki család ősének.

A Szalók nemzetségnek többek között voltak birtokai Somogy vármegyében is, ahol már 1232 előtt Nagyberény is birtokukban volt, és 1279-ig a nemzetség tagjaié volt Ádánd, 1346-ig Töttös, vagy más néven Szentegyed is, majd 1357-ben Erdélyben, Abosfalva is.

1357 előtt Abosfalván Kugh Miklós és Gergely fia Pouch fiai és unokái abosfalvai birtokrészeiket elzálogosították a Szalók nemzetségbeli Dailaci Simon bán fiának Miklósnak, majd 1357-ben el is adták neki 32 M-ért.

A Szalók nemzetség címerállata a hattyú volt.