„MAGYARNAK LENNI OLYAN CSODÁLATOS DOLOG…”        2015. December 11 – én lesz immár tíz éve annak, hogy a címben szereplő versemet megírtam. Előtte és utána is sokat foglalkoztatott már ez a téma.  Amikor itt van az ideje, akkor leülök a számítógépem elé és már sorjáznak is a gondolataim ezzel kapcsolatban, a legtöbb esetben versbe öntve.

            „VÉGRE VALÓRA VÁLT A  NAPRAFORGÓS ÁLMOM.” Mi minden jut eszébe az embernek, mikor egy álom valóra válik        Nem vagyok már mai gyerek, ahogy szokták mondani, főleg ha figyelembe vesszük, hogy már a hatvannyolc évem felé araszolgatok.

              TIZENHÁROM ÉVESEN A HUNOK ÖRÖKSÉGÉRŐL ÍRTAM VERSEMBEN Hiszem és vallom, hogy nem véletlenül        Életem során, ami már a hatvannyolc felé közelít, mindig is nagy érdeklődéssel tekintettem a történelmünk iránt. Természetesen összességében érdekelt a történelmi fogalom, mint olyan, de az is érthető, hogy ezen belül Hazánké állt az élen.

              Kedves Barátaim! A vers fikció, de jelenségeklről szól, ha a híradásokat figyelembe vesszük Hazánkban is-:)))   MÁR SEMMIN SEM  CSODÁLKOZOM… „Ingbe, gatya nélkül zsebre tett kézzel?”   Már semmin sem csodálkozom, Azon sem, ha jön egy fazon Velem szemben ruhátlanul, Mert az ember ebből tanul Valami olyat, mit soha, Maga nem is gondolt volna, Mégpe...

            KITÁRT SZÁRNYAKKAL…   Behunyt szemeimmel és gondolatban Úgy szárnyalnék én is, mint a szép madár. Kitárt szárnyakkal ott fent a magasban Suhannék, mert ott nincsen semmi határ.   Bejárnám a Földnek rejtett zugait, Hova valóságban soha nem jutok. Kiterjeszthetném Gondolatszárnyait Lényemnek, kísérnének az Angyalok.   Ifj.

              „ANYÁM KEZE” Édesanyámra emlékezve         Tegnap a számítógépre vitt verseim között valamit keresgélve, egy 27 évvel ezelőtt, 1988. 04. 25 – én Édesanyámhoz írt versbe „botlottam.” Természetesen ezt a botlást jó értelembe véve írtam, hiszen Áldott Emlékű Édesanyámmal nagyon közel álltunk egymáshoz gyermekkoromtól kezdve egészen a 2012. 02.

            „A MI HÁZUNK” Egy vékony notesz lapjait forgatva        Ma délelőtt a házi archívumom régi iratai között kutakodva egy kis notesz került a kezembe. A valamikori gazdája Áldott Emlékű Apai Nagybátyám Nagy Gyula volt. Sajnos Ő 1943 – ban Krisztusi korban 33 évesen megtért a Teremtőhöz.

              ÚGY LOVAGOLNÉK FEHÉR FELHŐPARIPÁN… Szárnyaló gondolataim   Úgy lovagolnék Fehér Felhőparipán, Szárnyalnék a Végtelenben elsuhanva. Oda szállnék, ahol Gondolatpalotán Ki lenne tűzve a Békesség Zászlaja.   Gyorsan leszállnék a Felhőparipámmal, Majd bekopogtatnák a tölgyfakapuján.

              NÉGY SORBAN ELMONDOM… Szerelmemnek, Terikémnek   Négy Sorban Elmondom, Hogy Nagyon Szeretlek, Számomra Legszebbje Vagy Földkerekségnek. Hűséges Szívem Örökre Tiéd Marad, Az Idő Bármilyen Sebességgel Halad.   Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)   Gyula. 2015. 06. 25. Csütörtök Délelőtt 11: 05  

              NEM VAGYOK TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN…   Nem Vagyok Tinódi Lantos Sebestyén, De Bánkódom Magyarország Elestén! Magunk között keresünk ellenséget, Magyarként feledjük a Tisztességet. Aki „Trónra kerülve Mindent Felejt, „Pórnépnek” néha alamizsnát leejt, De a „Csókosoknak”, Kik Tudnak „Nyalni”,  Közös Javakból Bőven Fognak Adni.